“Éljetek most! Pont most, a jelenben.
Ez rendkívül nehéz, de sikerült megtanulnom.
Évekig gyakran elkalandoztam fejben, hosszú időre elvesztem a saját gondolataimban, és aggódásba, önsajnálatba, szégyenbe, kételybe merültem.
Újra meg újra lejátszottam döntéseket, megkérdőjeleztem magam, hogy “ezt, vagy azt kellett volna tennem; azt pedig soha nem lett volna szabad megcsinálni.”
Ennek vége.
A puszta túlélés miatt kénytelen vagyok a jelenben maradni.
De nem is akarok máshol lenni.
A múlt tele van megbánással.
A jövő ismeretlen.
Ezért most kell élnetek.
A jelen az egyetlen, ami a tietek.
Becsüljétek meg. Őrizzetek meg minden egyes pillanatot.
Legyetek szerelmesek!
Nem feltétlenül egy emberbe – bár azt is jó szívvel ajánlom.
Szeressetek bele valamibe.
Találjátok meg a szenvedélyeteket, az örömötöket.
Találjátok meg azt, ami miatt reggel fel akartok kelni, és ami majd végigvezet az egész napotokon. (…)
Találjatok valamit.
Valamit, ami lelkesít benneteket.
Találjátok meg az utatokat. A célotokat.
Az álmotokat. És aztán menjetek utána.
Igazán, teljes erővel.
Válasszátok meg bölcsen a barátaitokat!
Találjátok meg a saját embereiteket, és engedjétek, hogy ők is megtaláljanak titeket, majd adjátok oda magatokat nekik.
A legjobbak viszonozni fogják.
Ítélkezés nélkül. Feltételek nélkül. Kérdések nélkül.
Végtelenül hálás vagyok a közeli családomért és barátaimért. Mindannyian mellém álltak.
Már az apró dolgokat sem tudom megtenni, amiket régen igen.
Nem tudok autózni a városban, edzőterembe menni, kávézni, csak úgy eljárni.
Megtanultam elfogadni az alternatívákat.
A barátaim jönnek hozzám. Együtt eszünk, meccset nézünk, zenét hallgatunk.
Nem csinálnak semmi különlegeset. Egyszerűen csak ott vannak.
Ez hatalmas dolog. Csak ott lenni.
És szeressétek a barátaitokat teljes szívetekből.
Tartsatok ki mellettük. Szórakoztatni fognak, irányt mutatnak, segítenek, támogatnak, és néhányan meg is mentenek majd benneteket.
Végezetül, küzdjetek minden porcikátokkal, és méltóságotokkal!
Amikor kihívásokkal néztek szembe, legyen az egészségügyi vagy bármi más, harcoljatok. Soha ne adjátok fel.
Küzdjetek az utolsó lélegzetetekig.
Ez a betegség lassan felemészti a testemet, de a lelkemet soha nem fogja tudni elrabolni.”
Eric Dane színész, 2 gyermekes édesapa most csütörtökön 53 éves korában elhunyt, miután bátran harcolt az ALS betegséggel szemben. A teljes búcsúüzenete, melyet a lányainak címzett elsősorban, teljes terjedelmében itt megtekinthető.
Nyugodj békében.
https://www.instagram.com/reel/DU_rQs8EkE8/?igsh=ZTh0Ym90ZGo1NXpt
