Szürke betonfalak, kicsiny ablakok, szovjet stílusú épületek köszöntöttek bennünket, mikor először léptünk be a város szívében található retró lakótelepre. Itt találtunk otthonra, Anna és én, Péter, fiatal párocskaként, frissdiplomásokként. Az épületek külső hidegsége ellenére otthonunk belső terét színekkel és élettel töltöttük meg.
Emlékek teremtése
Annam, a kiért az erkélyünkön – díszes virágokkal és régi bútorokkal körülvett környezetben – megkerestem a kezét. Kilátásunk a szomszédos játszótérre volt, ahol gyermekkacaj és lágyan hintáztató szellő játszott. Itt, abban a pillanatban az együtt töltött világunk lábunk előtt hevert.
Mária néni volt a szomszédunk, egy igazán különleges asszony. Mindig friss péksüteménnyel kényeztetett minket, és illatával betöltötte a lépcsőházat. A gyerekek különösen, és mi, felnőttek is odavoltunk a habos csokikrémes fánkjaiért. Rendszeresen meglátogattuk őt, elidézve emlékeinket, közös történeteinket.
Markóval, a gitáros fiatalemberrel, aki a harmadik emeleten lakott, sok nyári estét töltöttünk zenélve, régi slágereket énekelve. Valahogy ezzel kívántuk megőrizni ezeket a pillanatokat, ezeket az emlékeket.
A lakótelep visszanyeri életét
Az ősz beköszöntével egy új színt kaptunk. �-sszefogva rendeztünk egy lakótelepi búcsút szeptember végén. Mindenki segített a szervezésben, Mária néni a már említett csodálatos fánkokat sütött, Markó pedig gitározott. Annával pedig régi filmet vetítettünk a mobil projektorunkkal az udvaron.
A búcsú napján az udvar megtelt élettel. A gyerekek, a felnőttek mind együtt voltak, nevetgéltek, mesélgtek. Anna izgatottan fényképezett, örökítette meg a pillanatokat. Eközben én, a helyi újság érdekében, meséltem lakótelepünk közösségi életéről.
A naplemente után, csillagfényes éjszakában Markó előadott egy különleges dalt, amit Anna és én nagyon szerettünk. Az emberek a tűz körül gyűltek össze, éreztük a közösséghez tartozást, éreztük, hogy mi vagyunk a lakótelep.
Az emlékek erőssége
Minden hónappal jobban belenőttünk ebbe az összetartó közösségbe. A lakótelep, hiába romlott az állaga, számunkra még mindig a szeretet és a biztonság jelképe volt. Az emlékek, amit ott átéltük, mindig szívünkben maradnak. Itt születtek azok a barátságok, amiket a jövő is ápolni fog. A retró lakótelep sokkal több, mint egy lakóhely. A közösség, az emlékek helye.
