Hogyan lőttek elég több, mint száz hagyományos gumiból?
A kilencvenes években, amikor a Hold még vacogott az éjszaka hidege miatt, a középkorú emberek összeálltak a panelházas környékén található kispályán. Ott volt Jenő, az örök nőcsábász az 5-ös épületből, aki mindig a legújabb Bruce Springsteen trendeket próbálta beépíteni a mindennapjaiba. Sári ott állt mellette, aki a legújabb Fisher-Price babáját mutatta a barátnőinek, mind csodálattal nézték, milyen részletgazdag lett az új játék.
A panelkomplexum, ahol éltek, a nyolcvanas évek prime idején épült fel, a hét méter magas betonbazilák, amelyek bármely más helyen, egy más időben valószínűleg soha nem épült volna meg. Mindazonáltal, ezen a szürke és lepusztult területen, a gyerekek gördeszkával száguldoztak, focijátszóteret keresgéltek, és kagylókat gyűjtögettek az aszfalt repedései között.
A gyerekkocksor emlékei újra felélednek
Emlékezem, hogy volt valami varázs ebben a közösségben, amit a középkorú emberek sosem felejtenek el. Sári és Jenő életük legmélyebb barátságát élvezték, a cukros mogyoró illatával átitatva és a nosztalgikus Tapló tévéshow-val párosítva. Minden vasárnap reggel az a panelház közösség összegyűlt a központi térnél, és a fiatalok különböző tehetségeket mutattak be.
A leghihetetlenebb Buli még mindig Sári és Jenő által szervezett Ballagási Parti volt. Ekkor az öreg subwooferekből robbanták a legújabb 80-as évek slágereit, és a diszkófények colorádót csináltak az éjszakából. Egyik ilyen bulin, míg a lányok az új vogue tánclépéseket tanulták, Jenő titokban odapillantott Sári felé. Ekkor még egyikük sem sejtette, hogy a barátságuk kiteljesedik.
Különös kalandok egy 80-as évekbeli panelkörnyéken
Mire az üdítő őszi szellő beáramlott az épületek között, a levegő mintha másképp rezegne. A társadalom visszatért a munkás hétköznapokba, de az emlékek örökké megmaradnak. A mellette lévő Általános Iskola, ahol a gyerkőcök már nyolc éve tanultak, időről időre hátat adott a vidám és szomorú pillanatoknak is. Sári már alig várta, hogy végre kilencedikes legyen, míg Jenő igyekezett a zenés szüneteket kihasználni, hogy megmutassa a legújabb gitár riffeket a barátainak.
Az első nagyobb próbatétel a nulladik számú állam által finanszírozott iskolai kirándulás volt. Az úticéljuk, egy helyi táborterület volt, ahol a gyerekek együtt tölthették a kirándulás napjait. Sári szorongva várta az iskola épületénél, míg Jenőnek holló léptékkel ment előre. Csendesen suttogott Sárinak, hogy amolyan Bakancslista style-ban kóborolnak majd együtt, epic kincskereséseket fognak eszközölni és hősi barlangot fognak építeni alatta, ahol saját világukat teremthetik meg.
A tábor során a napok tele voltak hahota nélkülözhetetlen csattanásával, felfedezésekkel és emlékekkel, amelyek életük végéig velük maradnak. Jenő és Sári még inkább elmélyítették a barátságukat, az őket körülvevő világ pedig a fantasztikus dolgok irányába változott. Minden este tábortűz mellett trécselve meséltek egymásnak a legtitkosabb álmaikról.
Az 90-es évek elejére beköszöntött komolyság és a panelkörnyéken múló gyermekkor
Mikor a nyolcvanas évek lecsengtek, az élet a panelbeton telepen elkezdett változni. A Levegőt a kamasz bánat elszomorította. Jenő és Sári, akiket eddig összehozott a gyermekkor, elkezdtek saját utakat keresni. Rájöttek, hogy az a múlt, amit soha nem dobnak a szívük mélyére, tovább él bennük, és a panel negyed története, az az ő történetük is.
Ezt a nosztalgiát soha nem fogják elfelejteni, hiszen ez az elszürkült környék volt az ő felemás gyermekkoruk színhelye volt, tele csínyekkel, udvarlásokkal és első dolgokkal, amelyek velük tartottak egész életükben.
