Ahogy a nap sugarai megcsillantak a kiskert fái között, a gyerekkorom csodái újra életre keltek. A szívekben ott lapult a mámorító várakozás, hiszen ez nem csupán egy szokványos nap volt: az izgalom levegője tette felejthetetlenné. Az 1980-as évek végén, a vidéki kis falucskánkban minden áprilisban, amikor a föld végre megérett a munka után, valami varázslatos dolgok kezdődtek.
A tavaszi felfedezés
A tavaszi szünetben, amikor az iskolai órák folytonossága megszakadt, az udvarunk sátra lett a bázisunk. Míg más gyerekek a kerti fészkekben bújócskáztak, mi elővettük a kis gereblyéinket és ásóinkat, hogy felfedezzük a kiskert titkait. Az öreg egresfa alatt, a szétroggyant kerítés mentén sorakoztak a fűszer- és zöldségpalánták, amelyeket a nagymamánk tanácsai alapján ültettünk. „Ha eső után ülteted, gyorsabban nőnek!” – mondta, és igazat is adott a természetnek, amely mindig tudta, mikor és mit adjon.
A hónapok előrehaladtával alig vártuk a tartalmas termésünket. Míg a kis bogyók érését néztük, az egész világ csak forgott körülöttünk. A gyümölcsök, zöldségek gondozása nem pusztán munka volt – ez volt a szórakozásunk, a mámorunk. Tavaszi fúvások varázsolták elő a harangvirágokat és az ibolyákat, míg a méhek zümmögése a nyár közelgő érkezését jelezte.
A szüret élménye
A legkedvesebb pillanatom a szüret idején köszöntött ránk. Akár a légies ruhát viselő, tavaszi fesztiválok jelképei – a frissen szedett paprikák és paradicsomok sosem tűntek még olyan gyönyörűnek. A szüret napján a nagymama híres lecsója készült, és ahogy a gőzölgő finomságot a tűzhelyre tettük, a konyha levegője megfűszereződött újra. Emlékszem, ahogy a búzavirágok mellett, a fehér tányérokon szépen porcióztuk a fényes, piros lecsót. Az éjfélbe nyúló beszélgetések közben a pakolt ételek illata egy csodás összetartozás érzését keltette bennünk.
A szüret napján a szomszédok is átsétáltak, hozva magukkal friss kenyeret és házi készítésű savanyúságot. Az asztalnál mindenki koccintott, a felkínált ételek között édesanyám habos, vaníliás krémje is ott várakozott, mellette a friss gyümölcssaláta, amely mindig emlékeztetett a nyár ízére.
�-rök barátságok és közös titkok
A kert pénteki nap mint nap, a gyerekek együtt itt felnőve nem csupán baráti, hanem igazi testvéri kötelékeket formáltak. Gondoljunk csak bele, mennyire szoros kapcsolatok születtek a paradicsom és a paprikák között – szép színekben pompázó mosolyokat cseréltünk. Az öreg rantott hinta mellett, ami mindig ott feszített, még a legfogytán lévő naplementében is együtt csillagtúráztunk. A gyermeki világunk színes padlásán az öröm és a nevetés dalával együtt kézen fogva repültek az álmok.
Te mit adtál volna egy ilyen csodás világért? Mert mi igazán gyerekeinek éreztük magunkat, és a kiskert titkos sziget volt számunkra, ahol minden nap újra felfedezhettük a varázslatot.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
Az évek elteltével már nem csak a termények, hanem az emlékeink is érik, és jó azokat újra feleleveníteni. Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük!
