A Biblia ószövetségi részén található Szodoma és Gomora története mintegy fogalommá vált, amely a határain túli élvezetek, valamint az erkölcsi normák semmibe vétele jelképe.
Szodoma és Gomora, a Holt-tenger közelében található városok a bűnös emberek miatt isteni büntetésként vesztek el. A történet először a Teremtés Könyvében jelent meg, ahol a Holt-tenger déli partján található öt város, Szodoma, Gomora, Adma, Czeboim és Coar alkotta a szodomai ötvárost.
Mielőtt a városokat elpusztították, Ábrahám, a zsidóság ősatyja vendégül látta az Úrt, akik három férfi alakjában jelentek meg neki. Ábrahám megtudta, hogy Szodomát hamarosan isteni büntetés fogja sújtani.
Ábrahám unokaöccse, Lót, a feleségével és két lányával élt Szodomában. Ábrahám az igazak és erényesekért könyörgött az Úrnak, aki ígéretet tett: a városokat csak akkor kíméli meg, ha találnak bennük tíz okos embert.
A történet szerint két angyal lépett be Szodomába. Lót otthonából megszállásukra hívta őket, és nagy vendégszeretettel alkalmazotta őket, bíztatva őket, hogy nála töltsék az éjszakát.
De mielőtt lefeküdtek volna, a város lakói a háza küszöbére vonulva a vendégek kiküldését követelték Lóttól, hogy „megismerjék” őket. A vendégeket pedig a keresztény hagyományban a “megismerés” szó szexuális felhangokat hordoz.
Lót azonban inkább szűz lányait bocsátotta a szodomíták rendelkezésére, mondván: „tegyetek velük, amit akartok”. Ám ahogyan a városlakók átlépték a ház küszöbét, megragadta őket a vakodód.
Ekkor az angyalok Lótnak és családjának útvonalat mutattak a hegyek felé a menekülésükben. Lót ellentmondott és inkább a közeli Coar városba menekült. Az Úr beleegyezett Lót javaslatába, és megígérte, hogy nem pusztítja el a várost „az ő kedvéért”. Cserébe az volt a kívánsága, hogy Lót családja ne nézzen hátrafelé.
Ezt követően a várost szinte azonnal tűz és kén érte az égből. Lót felesége nem tartóztatta meg magát, és visszanézte: sószoborrá változott.
Hosszú ideig a kutatók kétségeiket fogalmazták meg a városok pusztulásának történetével kapcsolatban. Az 1800-as évek közepétől kezdve végzett ásatások nem eredményeztek egyértelmű nyomokat. Bár ősi településeket találtak, egyik sem hasonlított nagyvárosra.
A kiásott helyszínek nagyvárosi nyomok hiánya a XX. század közepétől arra a gondolatra vezetett a tudósokat, hogy Szodoma valóban teljesen elpusztult, ezt bizonyítja az a tény, hogy semmi sem maradt belőle. De hogyan történhetett ez?
A meteorbecsapódás lehetőségét az utóbbi években vizsgálták. Tell el-Hammam közelében végzett ásatással találkoztak egy különleges talajréteggel – egy másfél méter mély talajsávot, amely hamuból készült, és olvadt üvegdarabokat és téglamaradványokat találtak benne.
A tudósok emberi maradványokat is találtak, és a részletes vizsgálat során megállapították, hogy a csontszövetben lévő mikrorepedések megolvadt homokkal vannak eltömődve.
A városok tehát valóban elpusztultak, de a bibliai időkben ezt mint „isteni büntetést” értelmezték.
