Egy teljesen hagyományos napon indultam a városba buszra szállva – jegyet vásároltam a járművön, mindez aprópénzzel. Az összeg kifizetésére ötvenesekből, húszasokból, tízesekből, sőt, néhány ötforintosból is felhalmozott apróm volt nálam. Láthatóan a buszvezető nem volt elragadtatva ezen aprópénzes módszeremtől. „Nincs nálad apróbb?” – kérdezte megvetően.
Mielőtt reagálhattam volna, a jármű megállóban állva, keresztüldobta az apróim az első ajtón, mindenki szeme láttára. Szó szerint özönlötte az aprópénzét, teljesen ellepve a teret. A sofőr tettét követően csend lett a buszon.
Őszintén meghökkent és megsebezte ez a hozzáállás. Ott álltam, nézve, amint a pénzem a földön hever. Számomra ez nem csak a pénz elvesztése volt – egyértelmű volt számomra, hogy még az apróm is értéket képvisel, legyen az bármennyire is csekély összeg. Ami igazán fájt, az a fel nem fogható gesztus: a buszvezetőnek nyilvánvalóan ez a bagatell összeg és én abszolút nem jelentettünk semmit.
Természetes, hogy nem mindenki rajong az aprópénzért, de azt is meg kell értenünk, mindez a jelenlegi anyagi körülmények között nem jelent luxust mindenkinek, annak ellenére, hogy ilyen reakcióval még soha nem találkoztam. A tömegközlekedés esszenciája az emberség és a tisztelet, ez az én meglátásom. Ezért is gondoltam, hogy megosztom ezt a sajnálatos eseményt, hogy ráirányítsam a figyelmet: Budapesten időnként ilyen megpróbáltatásokkal is szembe kell néznünk, utasként.
Szilárd meggyőződésem, hogy ezzel a történettel képes leszek elérni, hogy a közlekedésben részt vevő utasok, kifizetőeszközük függetlenül, nagyobb figyelmet és tiszteletet kapjanak.
