„Ha úgy nősz fel, hogy senki sem mondja neked, hogy szép vagy, vagy hogy jó vagy, anélkül, hogy megnyugtatna egy vigasztaló szóval, azzal, hogy megmutatja a helyed a vilàg napos oldalàn, soha semmi nem lesz elég, hogy visszafizesse neked ezt a csendet. „Belül mindig egy kedvességre éhes gyermek maradsz, aki csúnyának, alkalmatlannak és hiányosnak érzi magát, bármi történjék is. És nem számít, ha közben te lettél a legszebb a teremtmények közül.” (Ferzan Ozpetek)
/Forrás: �-römmel az iskolában)












