Már 35 éve volt a kézbesítő, aki naponként, hóesésben és nagy hőségben is szorgosan végzett munkáját. Az öreg postás lassan betöltötte a nyugdíjas korhatárt, és azok, akik szerették és becsülték őt, mindenféle meglepetéssel kedveskedtek utolsó munkanapján.
Az egyik háznál az egész családnak sikerült összegyűlnie, ahol egy kis ajándékot adtak neki. Egy másik háznál pedig egy doboz finom szivart vehetett át. Valahol pedig egy nagy doboz csalit kínáltak fel neki.
A különleges meglepetés egy gyönyörű, fiatal és szőke háziasszónytól érkezett, aki szuggesztív hálóköntösben várt rá. A nő elkapta a postás kezét, bevitte a hálószobába, és élete legemlékezetesebb élményét biztosította számára.
Ezt követően a lány a konyhába sétált, hogy fenséges reggelit készítsen. A postás éppen a reggelit élvezte, amikor észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt egy ezres érme rejtőzik.
– A mai napi ajándékok olyan csodálatosak voltak, hogy szavakkal alig lehet leírni – mondta – de szeretném megkérdezni, miért is kapom ezt az ezer forintot?
–Tegnap este szóltam a férjemnek, hogy ezen a napon utolsó alkalommal dolgozol – válaszolt a háziasszony. – És arra kérdeztem rá, hogy mit adjak neked.
Ő azt mondta: “Szarom rá, adhat neki ezer forintot”. Mondta és nevetett.
– A reggeli azonban már az én ötletem volt …
