Egy csendes napon, San Francisco partjaitól nem messze, egy halász, akit a Farallon-szigetek partjainál foglalt le a horgászat, szokatlan látványra lett figyelmes. Egy bálnát fedezett fel, amely teljesen összegabalyodott egy hígóba. Azonnal hívást indított a mentőcsapatnak, akik néhány órán belül érkeztek meg a helyszínre. Az idő számukra nagyon fontos volt – a bálna élete egyre inkább veszélyben volt, ahogy a halászháló egyre szorosabban szoritotta.
�-sszeszedték bátorságukat, bevetették magukat a veszélyes mélybe. Hosszas munkával, különleges pengéjű kések segítségével, szabaddá tették a bálnát. A bálna kigyógyulása olyan boldog pillanatokat hozott, amelyeket a búvárok sosem felejtenek el. Úszott örömteli köröket a víz felszínén, mintha a boldogság és a szabadulás imáját táncolná a vízben. Aztán, mintha megköszönne a segítséget, visszatért mindegyik segítőjéhez, és finoman megbökött minden egyes búvárt. Ilyen pillanatokban érezzük igazán, hogy mekkora ajándék a természetbe való beavatkozás, és arról gondoskodni, hogy az élet továbbra is virágzik.
Egy olyan búvár, aki a hálót a bálna szájából távolította el, egészen meghatóan nyilatkozott. Szerinte a bálna szeme végig követte őt faragása során, mintha tudatosan figyelné az ő életét megmentő műveletet. Egy ilyen mély és személyes tapasztalat örökre megváltoztatta a búvárt.
Remélhetőleg mindannyiunk életében akadnak segítségre hajlandó emberek, akik képesek segíteni minket a bajból. Mindig érdemes értékelni a hálát és az örömöt, amit adhatunk és kaphatunk a segítségért cserébe.
