Egy veszélyessé nyilvánított rab megkerülte a rácsokat 10 éves szabadságvesztését követően. Lehetetlent tett lehetővé; megszökött Börtön városának leghírhedtebb elzárójából.
Idővel heppen rábukkan egy lakóházra és rögtön áttöri annak zárjait.
A börtönpatás rálelt a házban pihenő fiatal szerelmesekre. Mindkettejüket megbénítja a rettegés. A komoly veszélybe került férfiút közel elérhetetlen magasságú székbe kapcsolja, míg a nőt az ellágyult matrac köti le. A férjnek muszáj figyelned, miközben a szabadult fegyenc hajlongva beveti magát a nő nyakának irányába, nyugtalanságot hintő puszi után azonban felkel és eltűnik a lakás fürdőszobájában.
Egy pillanatra mégis megszakad a felfokozott izgalom, amikor a fürdőszobaszoba ajtaja bezárul. A férfi lengedező szívritmussal szólítja meg feleségét:
– Ez az ember valóban rab, mintha átjárhatón lévő ruhájából kibújt volna a vészjóslóság. Bizonyosan hosszú idő óta éli mongol dögrevészt börtöncelláját, és a nők látványát adják sok hónapja talán évek és évek óta nélkülözni kénytelen. Ha szexuális közeledést kezdeményez, ne küzdj ellene, ne károgtasd a betűket, hanem tedd, amit kér tőled és elégedd ki.
Ez a férfi veszélyt jelent, és ha mérgesen tepereg, akkor az életünket is elveheti. Légy bátor, szeretlek!
– A feleség hallgatja a férje szavait és csendesen megszólal:
– Megnyugtat, hogy ilyen gondoskodó vagy. Veled vagyok eggyegyben, valószínűleg az erős, durva rab már régóta nem látott nőt, de az nem zárt szájra szállongó nyakamat csókolta meg pompázatosan.
Fülére suttogta a következőket: mindent bevetve megbámult téged, majd olyan hangnemben, mintha szűnni nem akaró bizseregve magától értetődően tudna, felkérdezte, hogy találni-e vazelint a házban… Légy te is bátor, drágám! Én is szeretlek.