“A türelem meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy a jó dolgok idővel érnek be,
És lassan, szilárdan növekednek.
A béke meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,
Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.
A remény meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy jobb idők várnak rám,
És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.
Az alázat meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ezt nem azáltal érhetem el,
Ha lekicsinyítem magam,
Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.
A kedvesség meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal
És a körülöttem lévőkkel.
Az önbizalom meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,
Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,
Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.
A fókusz meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,
És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.
A szabadság meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,
Csak én.
És a szeretet meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nem kell másokban keresnem,
Hiszen bennem lakozik.”
Tahlia Hunter
