Anyám szerint nincs olyan helyzet az életben, hogy valamihez vagy valakihez ne kelljen alkalmazkodni.Azt mondta, a legjobb, ha az ember ebből nem csinál ügyet,hiszen például az időjáráshoz is alkalmazkodunk, mert télen senki nem megy az utcára ujjatlan blúzba, vagyis szinte öntudatlanul, de alkalmazkodik, és mégsem lázadozik ellene, hogy de márpedig ő nyári ruhában akar a pusztító mínuszokba menni,
mert tudja, hogy bár megteheti, de nem az időjárás lesz a vesztese a lépésének.
Valami ilyesminek kellene lennie a többi emberrel való együttélésnek is, vagyis, hogy az alkalmazkodást olyan természetessé tegyük a magunk számára,hogy az nemhogy fájdalmat ne okozzon, hanem magától értetődő legyen.
(Náray Tamás)
