“Idősebb vagyok, és úgy is nézek ki, mint egy nő az én koromban. Vannak reggelek, amikor a tükörbe nézve eltűnődöm: “Mi lenne, ha mégis megműttetném magam?” De mindig elvetem ezt az ötletet, mert a plasztikai műtét számomra olyan, mint amikor Kínában megcsonkították a nők lábát – a nőgyűlölet egy új formája. Ha meg is tenném, talán 56-nak néznék ki, de 76 évesen is csak 66-nak… Ez olyan, mint megnyerni egy csatát, de elveszíteni a háborút.
Ráadásul hosszú távon a szépség elsősorban elegancia és intelligencia kérdése. Maria Callasra, Frida Kahlóra, Anna Magnanira gondolok… Húszévesen mind jól nézünk ki farmerben és pólóban. De később a szépség már stílus, egyéniség, karizma dolga. Nem kell elrejteni a hibákat – inkább alakítsuk őket azzá, amitől egyediek leszünk.
Már nem akarok szexi lenni, inkább azt keresem, hogyan tudom legjobban kifejezni önmagamat. Fiatalon rengeteg nyomás nehezedik ránk: munka, pénz, gyerekek… De ahogy öregszünk, egyre szabadabbnak és magabiztosabbnak érezzük magunkat, és azt tesszük, amit valóban szeretnénk. Senki sem beszél arról, milyen csodálatos dolog megöregedni!”
Isabella Rossellini
