A szívem egy kicsit megugrik, ahogy a nyár szelíd melegét idéző emlékek özönlenek a fejemben. Ugyanaz a jól ismert érzés, ahogy a napfény átsüt a fák levelein, és a gyerekek nevetgélésének dallamai szállnak a levegőben. Ki gondolta volna, hogy a grund – a mi titkos birodalmunk – volt a legjobb hely a barátságaink, kalandjaink és naiv álmaink színtere?
A grund, a bicikli és az örömhírek
Képzeljétek el, hogy a 80-as évek elején egy vidéki kisvárosban élünk. Mindenki ismer mindenkit. A nyár a legszabadabb időszak – a móka, a barátok és a felfedezés ideje. A grund, ahol a barátainkkal játszottunk, kutakodtunk és néha balhéztunk, mindössze egy kis domb mögött bújt meg a panelházaink tövében. Minden reggel, ahogy a nap felkelt, eligyenkedtünk a bikes’in’ a pincénkben, amelyre csak úgy nézett rá anyu, mint akit Csillagkapásra is vihetett volna. Pár gyors mozdulat, és máris ott volt a csodálatos Babetta, a kék szín imádott csodája, ami a szabadságunk szimbóluma lett.
Ahogy az udvaron pumpáltuk a gumikat, a legjobb cimborák – akiknek neveit már régen elfelejtettem, de a nevetésük sosem – összegyűltek körénk. Emlékeztek még, amikor az első szünetben a grundra szövegeket írva változatos grafikákkal díszítettük a fa kerítést? Mintha egy titkos nyelvet teremtettünk volna, amelyet csak mi értettünk. Az udvarban a fűben felnövekvő virágok váltak a gyermeki álmok kereskedelmi központjává, titkos üzenetek és rég elfeledett szavak, miénk volt a világ, amire mindannyian vágytunk.
A leghangulatosabb nyári estéink és a limonádé varázsa
Emlékszem, olyan forró nyári estéken ücsörögtünk a grundon, miközben anyukák gyümölcsös limonádét készítettek. Az íz már a levegőben lógott, az örök zöld bádog poharakban csillogó citromkarikák szinte táncot jártak. Képesek voltunk órákon át társalogni, az elmaradhatatlan aznapi pletykákkal, közben vágyakozva néztük a szomszéd felnőttek játékait, akik rendszerint szekrénnyé avanzsálták a grundot.
Egy nap egy új szomszéd költözött a környékre. Képzeljétek el, irigykedve álltunk, mikor megláttuk a csillogó BMX kerékpárt. Felbuzdulva háttal benne, mindent megtettünk, hogy „barátságos” módon becsatlakozzunk a bandába. A BMX varázsa éles ellentétben állt a régi, jól megjáratott Babetta élményével, ahanis a turkászim, alig várva kúsztunk át a szomszéd gesto.
Hamar elválaszthatatlan barátok lettünk, és innentől kezdve a grund varázsa felerősödött! Este a fűben heverve meséltük egymásnak a legújabb merényleteinket, és az egekig érő álmokról beszélgettünk.
Mikor már tudtuk, hogy gyerekek vagyunk
Az iskolakezdés közeledtével a grundunk lassan csendesedni kezdett. Az új szezonnal új találkozások várták a gyerekeket, akik immár nem csupán a kisváros motorozó kisbosszúja, hanem az iskolapad kihívásait is lebegő vágyakkal várják. Ez persze nem írta felül a grund legendáit – még mindig jöttünk-mentünk, hirdettük az „Iskolai zárónap még nem ért véget!” kifejezést, amivel a legmegosztóbb Európai Tanulmányok napjaira oroszlánokká váltunk.
Ma, ahogy a kis fiam a szánkóért kiabál, és a barátai örömében csillognak, visszagondolok a régi barátságokra, amelyeket irreális igényekhez kötötten akartunk megtartani. Most csak álmokat, határtalan nyarakat várunk, az emberek kicsit karcosabbak lettek, a világ kicsit hidegebb lett – de az érzés megmaradt.
Szerintem mindannyian őrzünk a szívünkben egy kicsi grundot, amit a napfény ragyogva örökít el. Te mire emlékszel ebből az időszakból?
