Miközben a mai fiatalok az okostelefonjuk képernyőjén pörgetik az Instagramot, egy másik világ emlékei köszöntenek vissza azokban, akik részt vettek a 80-as évek balatoni nyári táborában. Képzeljük el az illatokat, a hangokat, a gyümölcsfák alatti bújócskákat és az örök barátságokat, amelyek még ma is összekötnek minket. Te is emlékszel rá?
A tábor és a barátok
Ekkor szinte megállt az idő:1985 nyara volt, éppen a véghajrá a suli előtt. A Balaton partján, egy kis falucskában, ahol a házak a gyümölcsfák alatt sorakoztak, és az ebédek után rendre egy jó kis fagyira vágytunk. 10 éves voltam, és a legjobb barátom, Gábor is itt volt. Az anyukák kedd reggel pakolták a sátrakat, és mi a második falu buszállomásán ültünk a zokninkba bújt lábakkal, izgatottan nézve a nagy érkezéseket.
A táborban minden nap tartalmas programok várták a gyerekeket. Volt csónakázás, fűzöld tájékozódás és a mindenki által utált, de elhagyhatatlan „tábori délután” is, amikor vizes játékok, fárasztó feladatok vártak ránk. Az anyukák pedig az ebédidőre olyan ínycsiklandó ételeket készítettek, mintha az utolsó napra hívtak volna meg minket vacsorára.
A gyümölcsös és a közös titkok
A legjobban a gyümölcsfák alatti bújócskázás maradt meg bennem. A cseresznyefák lombjai alatt az volt a szentélyünk, ahol titkokat osztottunk meg egymással és a nagyvilágról ábrándoztunk. A fák alatt a nap világítása és a levelek árnyéka egy varázslatos tájat alkotott, ahol a világ minden gondja eltűnt. Itt szövődtünk a legszorosabb barátságaink, amik talán máig is tartanak. Szóval három napig titkolóztunk Gáborral, miként hódítjuk meg a tábor legszebb lányát, Irént. Még ma is nevetünk, ha eszembe jut, hogy az első „szerelmi vallomásunk” egy elhalványult levegőben, egy cseresznyefán hagyott cetli volt.
A cseresznye és az őszibarack édes illata reggelente rögtön emlékeztetett arra, hogy a nyár nemcsak a suli szünetét, hanem a gyerekek felhőtlen szórakozását is jelenti. Olyan átnézhetetlen volt a sok zöld levél, hogy sokszor el is felejtettem, hol is vagyok.
Te is itt töltötted a nyaradat?
Emlékszem, egy nap a szomorkás, borongós idő elmosta a programjainkat. Az esőcseppek már rég a fűbe tapadtak, de mi akkor sem adjuk fel! Kitaláltuk, hogy a konyhában kellene valamit csinálnunk, így a tábori légkör felforrósodott. Az öreg, tíz éve nem használt gáztűzhely előtt állva kóstolgattuk a világ legmázli receptjeit. A konyhában összegyűlt gyümölcsök készítettek akasztós palacsintát, ami a mai napig emlékezetes maradt számunkra. Mindenki megtanulta a másik kedvenc fűszert, és ha volt időnk, pár sárgabarackot is elraktunk a szánkba.
Ezután tálaltuk az első ínycsiklandó falatkákat, és ahogy a gyümölcsös piskótánkat osztottuk egymásnak, olyan közelség alakult ki közöttünk, amelynek már mesterfokozata volt.
Évtizedek óta nem találkoztunk, de el tudnám képzelni, hogy ugyanazok a szokások, amit együtt megéltünk a gyümölcsfák alatt, most is ugyanúgy működnek. Ki emlékszik arra az ételre, ami az akkor lerakott évek összessége? Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük!
Könnyű lenne az életünket csupán a közösségi média fényképeiben lemérni, de a göcsörtös fák alatt, a gyümölcsös illatokkal teli időnk, a barátságaink és az ízek tovább élnek. Te mire emlékszel ebből az időszakból? Emlékszel még a cseresznyefákra és a közös titkokra?
