Gondoltál már arra, hogy mi mindent jelentett az a pár óra, amikor megérkezett a szülinapi buli visszhangja? Régi idők illata, az izgalomkal fűszerezett barátságok, a gyerkőcök színes világában cselező örömök. A konyhában vonagló torta és az illatozó üdítők emléke olyan mélyen él bennem, hogy alig várom, hogy megosszam ezt a csodát!
A buli előkészületei
A 80-as évek végén, egy kis vidéki városban nőttem fel, ahol a szülinap ünneplése nem a nagy költségekről és a drága ajándékokról szólt, hanem a barátságokról és a közösségről. Ahogy közeledett a születésnapom, a nyári napfény éppoly melegre tette a levegőt, mint a családi ház konyhájában gőzölgő piskótatorta, amit anyukám készített.
A szomszéd gyerekek, akikkel szinte minden nap együtt játszottam, már izgatottan várták az eseményt. Szép kis csapatot alkottunk: a Mónika, a Zoli és a mindig mókás Adél. A levegőben már érezni lehetett a fiatalos izgalmat, ahogy az emeleti ablakban, a régi fekete-fehér tévé előtt szusszanhattunk az egyik hétvégi mesén, majd beszaladtunk a konyhába, hogy megnézzük, mivel tálalja anyu a tortát. Mert az ünnepi tortának mindig varázsa volt.
A nagy napon átjöttek a barátok, és a szokásos, sablonos „Boldog szülinapot!” köszöntések mellett már a kalandok is vártak ránk. Szalvétákat készítettünk elő, és a legmenőbb szívószálakat választottuk ki a limonádéhoz, ami házi készítésű volt, minden friss gyümölcs ízével a „gondoskodó szomszéd” kertjéből.
Az ünnepi részletek
A legemlékezetesebb részlet mindig is a torta volt. Alapjában véve a legfinomabb piskóta, amit csak el tudtunk képzelni. A tetején csokimáz, amit a gyerekkori kedvenc listámon természetesen az édesanyám készített. De a legjobbnak akkor is az a hagyományos tejszínes-mákos torta számított, amit egy csepp gyümölcssziruppal locsoltak meg – képes volt vállalni a középpontot a szülinapi asztalon. Amikor az első szeletet sikerült levágni, a kis körünkben felcsendültek a nevetések, istenien ragyogtak az arcok. Olyan érzés volt, mint a legnagyobb gyermeki boldogság találkozása.
Amint a torta eltűnt, jött a következő kérdés: mit csináljunk a szülinap után? Voltak ötleteink, de tutira biztos voltam benne, hogy a legjobb szórakozás egy kis utcai foci, néhány fánk és az óriási, piros bádogtál, amelybe a torta maradékait tettük, és ami néhány napra a barátokkal közös „termelés” színhelyévé avanzsált.
A buli során több különféle ünnepi üdítőt is előkészítettünk. Volt néhány üveg Bolero és a klasszikus, üvegben árult szörpök is, amiket már akkor tudtunk, hogy nem tudunk megölni – és az élmény elmaradhatatlan része volt a barátságoknak! Szabadidőnkben napközben sokan átszaladtunk a Grundra, hiszen ott vártak a felnőttek a színfalak mögött, játszva szánkóztak, úszni tanították a legkisebbeket.
A barátaink mindig magukkal hozták az ötleteiket, és a legemlékezetesebb játékok közül néhány a „legnagyobb barát” játszmák volt. A Ciki-Piki, a pálca-ugró, a villámgyors tollassal, és a Póker Golyó – telis-tele mulatsággal. Amikor így dőltünk egymásnak, az est végén már nemcsak a barátainkat akartuk megtartani, hanem a zöld mezőn tettem azon kispárnát, az íróasztal alatt gyűjtött emlékeket, és a közönséges péksütemények illata örökre beleégett az emlékeinkbe.
Mibe kerültek a szülinapok?
Persze nem voltak mindezek ingyen. Az ünnepek jórészt egy-egy gyümölcsárusnál való csereberéről is szóltak. Nem számított a tény, hogy a kicsik keveset vagy sokat kaptak ajándékba; a lényeg az ünneplés volt. Anya nővérétől mindig megkaptam a legújabb Barbie-t, míg a szomszéd gyerek a legszuperebb tűzoltó autót hozta magával. Emlékszem, hogy édesapám akkor is hazahozott autókat a boltból, amikben üdítősdobozok voltak. Hát, az volt a legszebb ajándék, amit el tudtunk képzelni!
Talán nem lenne szabad visszatekinteni, és gondolkodni a régen volt szülinapok szelíd varázsán. Mindezek a közös pillanatok, boldog nevetések, ízek és színek, amik a süteményekből és az üdítők színeiből fakadtak, máig magukkal ragadnak, mint valami átok, amire örökké tisztán emlékezni fogok.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük!
