Emlékszem, mikor a suli buszban ülve néztem ki az ablakon, és azon gondolkodtam, vajon ma is lesz piros pontom. A 80-as évek eleje volt, és az iskola, mint egy varázslatos mikrokozmosz, tele volt izgalmakkal, barátságokkal és persze a legjobb sulis tevékenységgel: a piros pontok gyűjtésével. Mi is lehetne jobb, mint a felnőtté válás első lépései közé tartozó apró örömök sorozata?
Az iskolás évek: barátok és kihívások
A régi iskolaudvar színes kavalkádja élénkített fel minden reggel. Az iskolatej hideg volt a fagyos téli napokon, de sosem bánkódtam miatta, mert a pár perces sorban állás mindig izgalmas volt. Az igazi kihívás az volt, hogy kinek került a piros pont a neve mellé a nap végén a táblán. A tanár néni, aki a babusgató, de szigorú tekintetével irányította az órát, minden pozitív megjegyzésért bátorította a diákokat, és minden kis sikert piros ponttal jutalmazott.
Képzeljétek el: a folyosón csak a legöregebb barna padok, a durva cement és a háttérből hallatszó gyerkőcnevetgés fogadott. A barátaimmal a büfé felé loholtunk, ahol az iskolatej mellett más ínycsiklandó finomságok is várták az embert: péksütemények, savanyú uborka, és ha jók voltunk, még a preclit is megkaphattuk.
A piros pont varázsa és a búcsúzó hőség
Mikor beérkeztünk a terembe, az óra hőmérséklete mindig a csoport hangulatát tükrözte. A tanárnő mosolya megalapozta a napot, hiszen ha az alapjaink szilárdak voltak, a közösen átéltek felejthetetlenek maradtak. Képzeljétek, az egyik nap annyira izgatottak voltunk, hogy egy sorban állva a napsugár fénye táncolt körülöttünk. Ráadásul, aznap sikerült összegyűjtenem a legtöbb piros pontot! Még most is hallom a barátaim boldog kiáltását, amikor ki is vágtam a papírt a kész írómatrica alá, egy újabb jelet a „Nálam ez is sikerült!” listára.
A suli udvarán órák helyett már inkább a barátságainkra koncentráltunk. �-sszegyűltünk a hátul fekvő betonkerítéseknél, ahol a felnőttek sosem néztek utána. Az iskola végén pedig a sok különleges sütés-sütögetés mellett megéltük a nyarak vidám pillanatait: fára mászás, biciklizés, néha pedig emlékezetes csapatjátékok. Ezek az élmények nemcsak a tananyag részei voltak, hanem igazi vereség nélkül töltött pillanatok is, amik akár a legszigorúbb tanórák helyett is jobban megértek a tanulási folyamatban.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
Ahogy ezt az időszakot felidézem, az iskolai évek zaja továbbra is itt cseng a fülemben; a nevetések, a kis szégyenek és a boldog pillanatok összekapcsolták a gyerekkoromat. A barátságok, amelyet akkor kötöttem, sokszor még ma is tartanak, és visszagondolva, azt hiszem, hogy ezek a pizsamás bulik, a piros pontok gyűjtögetése és az iskolai teák, mind hozzájárultak a felnőtté válásomhoz.
Talán már nem jön vissza ez az időszak, de jó, hogy megéltük! Melyik emléked jut eszedbe, ha a gyerekkorodra gondolsz?
