János Gőz, egy 47 éves mosógépszerelő, gyakran sétálgat a Maros folyó partján. Csendes és magányos életet él, már nem hisz a csodákban.
Egy nap talál egy színes követ a parton, amit zsebre tesz, remélve, hogy szerencsét hoz majd neki, de sajnos zsebe lyukas volt és a kő szélsebesen kiesik.
Ugyanekkor, Anni Pecze, aki a helyi zálogházban dolgozik értékbecslőként, és szintén szeret sétálni a Maros partján, felismeri, hogy gyerekről végleg lemaradt.
„Legalább utazhatnék” – gondolja. Mégiscsak jobb lenne mindez egy társasággal.
Észre sem veszi, és megbotlik egy színes kövön. Gondolva, hogy talán szerencsét hozhat, eldönti, hogy zsebre teszi.
Az élet azonban máshogy dönt. Anni rátapos egy kutya ürülékére és elcsúszik. Egyenesen hazarohan, zavarban hajigálva ruháit a mosógépbe. Sajnálatos módon a szerencsehozó kő a zsebében maradt és a mosógép csak hörög és végül megadja magát.
Kétségbeesetten hívja János Gőzt, a helyi mosógépszerelőt, aki igencsak közel lakik. Még öltözni sincs ideje, így pongyolában fogadja őt.
