Tudod, mi az, ami gazdagabbá teszi a nyári vakációt, mint a kalandok és a hűsítő felnőtt limonádék? Nos, a családi hagyományok meséje, ami egy konyhában kezdődik, ahol az illatok szövődnek össze, és a szív éppen úgy telítődik, mint a befőttesüvegek. Képzeld csak el: egy forró, napsütötte délután, a kerítés mellett sorakozó gyümölcsfák és a távolban hallható gyerekzsivaj – ilyen volt az én nyaram, amikor keresztanyám lekvárt főzött.
Gyümölcsszüret a vidéki tájon
Az volt a nyár, amikor a nagyszülők faluja, Körtvélyes, valódi paradicsommá változott. A zöldellő dombságok között megbúvó ház udvarán, ahol a tyúkok szabadon járkáltak, és a cicák lustálkodtak a fűben, ott várt rám a gyermekkori boldogság. Keresztanyám mindent tudott a lekvárfőzésről, és már a délelőtti órákban készülődött. Az asztalon frissen szedett gyümölcsök hirdették a munka kezdetét: sárgabarack, eper és ribizli.
„A legszebb lekvár csak a legérettebb gyümölcsből készül” – mondta mindig keresztanyám, és ezt csak úgy terjesztette, mint valami titkos, bölcs mondást, amely éppen úgy illik a lekvárkészítéshez, mint a felnőttekhez. Közben a konyhában már előkészítettük az edényeket, mézes üvegeket és a fakanalat sem feledve. A konyha tele volt illatokkal, és én figyeltem, ahogy a gyümölcsök átértelmezték magukat egy fakanál varázslata alatt.
Lekvárok és titkok
A legemlékezetesebb pillanat az lett, amikor a lekvár már az utolsó fázisához érkezett, felettébb gondos mestermunkával. Keresztanyám mindig rátett egy csipetnyi citromlevet, amitől az egész élmény varázsa még inkább felerősödött. „Ez az igazi recept titka” – mondta, miközben a gőz fölénk szállt, mintha csak egy titkos szertartást végeznénk. Szánalmasan szomorú, de nem bírtam megállni, hogy ne csevegjek: „Miért nem tudsz nekem szólni, hogy tegyek a találkozónkról egy befőtteljárást a suliba?” Keresztanyám nevetett, ő is tudta, hogy az óvodás barátok sose értenék meg a lekvár igazi értelmét.
Aznap, miközben a lekvár szilárdulni kezdett és a napsugarak egyre inkább kiszínezték a konyha falait, valahogy minden csepp cukorral a mi kedves emlékeinket is megörökítettük. Úgy éreztem, hogy mindennek a szív szerint van íze.
Csináltunk pár üveget a családi közös ésszel, megkerestem a legszebb üvegeket a padláson, amire anyukám mindig azt mondta, hogy „az igazi kassza csak a hűtőszekrényben érkezik”. Ám amikor az üvegeket szépen összerendezve álltuk a hűtőszekrényben, mindenki tudta, hogy a legszebb az emlék, ami mindig bekövetkezik a jó társaság mellett.
Te mit őrzöl a régi nyarakból?
Ezek a napok meghatározták gyerekkoromat, és talán az a legszebb, hogy a szív és az emlékek körbeölelnek minden cseppet, amit gyűjtögettem keresztanyám konyhájában. Az illatok, az ízek és a nevetések mind ott maradtak velem. Te mire emlékszel ebből az időszakból? Biztos vagyok benne, hogy a lekvárkészítés csak egy része ezeknek a csodás emlékeknek, de mennyire jó, hogy megéltük!
