Ahogy a régi fényképeket nézegetem, feltűnik egy mára már elfeledett részlete a gyerekkoromból: a szódás üveg, a bolt, és az a csodás érzés, amikor a gyümölcsízes szódavíz frissítő zamatát zötyögve dolgozzuk fel a barátokkal a nyári tűző napon. Emlékszel még, amikor a kávéházak teraszain ültünk, várva a hűsítő italokra, amiket a szódás ember hozott? Nosztalgia önt el, miközben az akkoriban élt közösségi élmények és illatok függönye kinyílik előttem.
Szódás üveg és a bolt világának varázsa
A 80-as évek némiképp körülményei között imádtunk a barátokkal az utcán lógni, végigjárva a környék összes boltját. A faluban, ahol felnőttem, nem csak a felnőttek tudtak elegendő pénzt szerezni a napi kenyérhez, hanem mi, gyerekek is megtettük a magunkét a „bolti” nyári gyümölcsözéshez.
A sarki bolt, ahová hetente többször is eljártunk, egy igazi időgép volt. A polcokon sorakoztak a színes üdítők, csokoládék rakosgatásának rejtélyes módjával, amik akkoriban kincset értek. Minden nyáron megérkezett a szódás ember is, a hátán a piros szódás üvegekkel. Én az ablakból néztem, ahogy a szomszéd gyerek, Jani, megpróbálta megfogni a jégcsapokat, miközben a szódás ember kedvesen kérdezte, ki az, aki nem bírja el a nehéz üveget. Az illat, amit a szódás üveg kivett a hűvös, fémes hűtőből, olyan volt, mint mikor a tavaszi nap már szólt a nyárnak.
A szódás ember hirdette a frissítő italokat: „Hölgyeim és uraim! Itt a gyümölcsízű szódavíz, mindössze egy forintért!” Az áraktól bőség zúdult ránk; egy nyáron, ránk várva szódásüveggel, várt a világ. Képzeld el ezt az érzetet: a kemény borítású üvegembe szűrődtek a nyári napsugarak, ahogy kinyitottuk a frissítő italokat. Az az első szürcsölés, ahogy a buborékok lágyan simultak az ajkunkhoz, a gyerekéveim legboldogabb pillanatai közé tartozott.
A csoda íze: gyümölcsízű szódavíz
Mindig is azt mondtam, hogy a legjobb nyári hűsítés az a gyümölcsízű szódavíz, amit az utcán váltottunk zsebpénzünkből. Minden egyes korty egy kis varázslat volt, ami visszarepített az időben. Délután a barátokkal futkorásztunk, utána öten összegyűltünk egy sarkon, hogy összegezzük, kinek van a legtöbb üvege. A levegőben keringett a színes gyümölcsök illata, és a nevetések bőven betöltötték a teret.
Képzeld el, ahogy egy forró nyári napon ültünk a dombon, és a gyümölcsízű szódát kortyoltuk. Az ízek keveredtek, mint a gyümölcsfák, amik a faluban sorakoztak. Átölelte a barátságunkat, ez a közös élmény annyira természetes volt. Jól emlékszem a „szódás ember” hirdetésére, ahogyan a hangját az utca végén hallottuk, „gyümölcsízű szódavíz érkezik!” Én meg csak vártam, hogy meghalljam, milyen íze van a legújabb ízvariációnak.
Ahogy a gyerekkorom színes képeiből kikerült az idő, a szódás üvegek sorozatban várták sorsukat, a falubeli gyerekek pedig egytől egyig csodáltak minket a kortyolások során. Kikiárusítottuk a boldogságunkat, ahogy a lényeg a közös ízek varázsában rejlett.
Ébresztő a múltból
S bár ma már a modern világ és a technika mellett számtalan út, szokás és finomság közül válogathatunk, a nosztalgia íze és az az egyszerű öröm, ami egy szódás üvegbe zárt víz kortyolásával párosult, sosem fog eltűnni. Néha jól esik visszarepülni, és újra átélni ezeket a varázslatos pillanatokat.
Ha ránézek egy régi üvegre, a szívemben élénken izzik a fiatalság tüze. Talán már nem jön vissza az az idő, de egy finom szódás üveg és a gyerekhangok zaja mindig eszembe juttatja, hogy a legjobban a közösség, a nevetések és azok az apró pillanatok számítanak.
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
