Nem volt üzenetküldés, nem volt „lájk” – mégis működött. Virág, séta, szemkontaktus és egy kis bátorság. Az udvarlás régen egészen más volt, de talán őszintébb is. Vajon emlékszel még ezekre a finom jelekre és szokásokra?
Ha egy fiú „véletlenül” mindig ugyanarra sétált, mint a lány, mit jelentett ez?
A „véletlen találkozások” gyakran nem voltak véletlenek.
Ha egy fiú elkísérte a lányt hazáig, mit üzent ezzel?
Ez klasszikus udvarlási gesztus volt.
Mit jelentett, ha valaki sokáig „csak beszélgetett” valakivel?
A beszélgetés volt az ismerkedés alapja.
Ha egy lány „lesütötte a szemét”, mit jelenthetett?
Gyakran az érdeklődés jele volt.
Mit jelentett, ha valaki „levelet írt”?
A levélírás időigényes, személyes gesztus volt.
Ha egy fiú „segített cipekedni”, mit akart?
Apró figyelmesség, udvarlás része.
Hirdetés
Ha valaki „megkérdezte, hogy hazaért-e”, mit jelentett?
Figyelmet és érdeklődést mutatott.
Ha egy fiú gyakran „ott volt, ahol a lány”, mit jelentett?
Tudatos közeledés volt.
Ha valaki „várt a kapuban”, mit jelentett?
Klasszikus udvarlási helyzet.
Mit jelentett, ha valaki „bemutatta a családjának”?
Ez már komoly lépésnek számított.











