” Már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a felnőttek világa hazug, és rossz felé megy. Alkalmazkodunk hozzá, mint a dzsungel törvényéhez egy fiatal állatka, aki élni akar. Ugyanakkor még ösztönösen tudják, mi a jóság és a szeretet, s hogy nélküle nem lehet normális és szép emberi életet élni.
Ez a két Énünk hangja bennünk: – az egyik, aki alkalmazkodik a világhoz, s beleromlik, mert minden áron érvényesülni akar,
– a másik, aki megőrzi az eredendő tisztaságát, s a világ ellen él, még akkor is, ha ez a nehezebb út. „
