Nem olyan régen, a 92 éves édesapámmal a helyi bevásárlóközpontba látogattunk, hogy új cipőt vegyünk neki. Bevásárlásunkat követően leültünk az egyik étteremben, ahol észrevettem, hogy édesapám szemmel követi egy közeli asztalnál ülő tinédzserfiú minden mozdulatát.
A fiú haja élénken színes volt, a szivárvány minden színével, zöld, piros, narancs és kék tincsekkel, harsányan és bátran kikészítve. Ahány alkalommal a fiú felénk nézett, annyiszor látta, hogy édesapám ránéz. Apám nem bámulta, nem is ítélkezett felette, csupán kíváncsi volt rá.
Ahogy telt az idő, látszólag a fiú egyre élénkebben reagált apám figyelmére, majd megkérdezte: „Mi a baj, uram?” Édesapám megértő és kedves volt, amint mosolygott, a feszültség azonnal oldódott.
Elmondta a fiúnak, hogy minden korosztálynak megvan a sajátos módja az önkifejezésnek, és hogy Ő milyen érdekesnek találja, hogy a fiú milyen bátran vállalja az egyéniségét. Ezt nem zavaró, hanem figyelemre méltó dologként tálalta.
A fiú először meglepődött, majd láthatóan megkönnyebbült a válasz hallatán. Ekkor édesapám tovább folytatta történetét, ahol megosztotta saját fiatalkori élményeit, hogyan próbált különleges lenni és különbözni a többiektől. Rámutatott, hogy minden generáció keresi a saját útját, hogy különböző legyen.
Elismerően mondta a fiúnak, hogy bátor dolog ennyire nyíltan kiállni saját külseje mellett.
A fiú tátott szájjal hallgatta az édesapám, a feszültség helyét hamar kíváncsiság váltotta fel. A korábban rövidnek tűnő és szóváltásnak indult beszélgetésből meghitt, őszinte párbeszéd lett, egy híd két, távoli generáció közt.
Mire befejeztük az ebédet, a tinédzser megköszönte édesapámnak a kedvességét és bátorító szavait. Ebből a félreértésből indult beszélgetésből őszinte és mély dialógus alakult ki az önazonosságról és önkifejezésről.
Amikor figyeltem őket, újra rádöbbentem milyen fontosak a türelem és a kedvesség. Ez a rövid találkozás a plázában megmutatta mílyen fontos, hogy igazán figyeljük és hallgassuk meg a másikat, és hogy a legapróbb pillanatok is hatalmas hatással lehetnek valaki életére.
