Valószínűleg ismeritek Robinson Crusoe kitalált történetét, ahol a főhőst véletlenül éri a magány és a lakatlan sziget, ahová szerencsétlensége vezérli, és ahonnan mielőbbi visszatérés a vágya. Ezúttal azonban egy valóban megtörtént esetről lesz szó. A férfiről, aki 40 évesen önszántából hagyta hátra a civilizált életet, választott magának egy lakatlan szigetet az Indiai-óceánon található Seychelle-szigeteken, majd önkéntes remeteként telepedett meg rajta. Merüljünk el egyetlen ember életének, munkájának és barátságának bámulatos történetében!
A 99 évvel ezelőtt született Brendon Grimshaw, egy angol férfi írta meg a saját, valós Robinson Crusoe-történetét. Történetünk hőse Angliában született 1925-ben, viszonylagos jómódban és kulturált környezetben. Már fiatalon lázadóvá vált, 15 évesen megszökött az iskolából, hogy kiadónál dolgozzon. Sőt, a II. világháború alatt működő telefonközpontot vezetett, újságokat csomagolt és kisebb könyvelőirodát irányított. Szintén fiatalon lett Nagy-Britannia legfiatalabb vezető riportere, majd híradós műsorvezető. A munka azonban megtette hatását 23 éves korára, Brendon egészsége jelentősen megromlott, ezért főnöki állását felmondta. Nem hagyta el az ágazatot, helyette elhelyezkedett egy kenyai lap főszerkesztő-helyetteseként.
Az akkoriban kultúrális cikkeket szerkesztő Brendon Kenyában élte meg a poszt-kolonizációs változásokat és a hozzájuk tartozó feszültségeket. Kenyában töltött évei alatt fedezte fel a Seychelle-szigeteket, és annak különleges természeti adottságait. Elhatározta, hogy gyökeresen megváltoztatja az életcéljait: mindent maga mögött hagy, és a Seychelle-szigeteken él. Egy fiatal helyi férfi szigetet kínált eladásra, és mivel a felajánlás összhangban volt Brendan elképzeléseivel, egy már régóta lakatlan sziget megvásárlását kérdés nélkül elfogadta. Ma ennek az összegnek a körülbelül 100 millió forint lenne a megfelelője.
Ez a bizonyos sziget, Moyenne mindössze 400 méter hosszú és 300 méter széles, régebben kalózok menedéke volt. A sziget trópusi erdővel borított területe, valamint az egzotikus állat- és rovarvilág mind-mind trópusi paradicsomi környezetet idézett.
Brendon és egy helybéli barátja, René Lafortune, aki gyermekkorát ezen a szigeten töltötte, először az erdőn vezető ösvényeket vágtak, majd őshonos fákat ültettek. Ez a folyamat, a sziget megújulása a munkájuk részévé vált. Úgy döntöttek, hogy több, mint 16 000 fát ültetnek, melyeknek eredményeként a növényvilág végül gyökeret vert és rendbe jött. Az állatvilág azonban továbbra is hiányzott. Brendon szomszédos szigeten fogott madarakat és átvitte őket a saját szigetére, de végül csak kevesen maradtak. A fák növekedésével és a gyümölcsök beérésekor megjelentek a madarak is.
A szigeten idővel megjelentek az aldabrai óriásteknősök is. Brendon bevándoroltatta az állatokat és gondozta őket. A tekintélyes számú teknős populáció mellett René szomszédos szigetekről gazdátlan kutyákat is hozott, melyek szintén otthonra találtak Moyenne szigetén.
Brendon 40 éven át töltötte el a szigeten, míg végül 2012-ben 86 éves korában elköltözött az örök vadonnak. Ettől kezdve a sziget a világ legkisebb nemzeti parkjának lett a hivatalos otthona.
Vajon Te is képes lennél valami hasonlóra vállalkozni? Lemondanál a civilizáció adta kényelemről és pénzről, csak hogy egy lakatlan szigeten élj, a civilizáció vívmányainak csak minimumát használva?
