“Mindig emlékezz…
Olyan törékeny vagy, mint egy szirom,
és olyan szívós, mint egy virág
kora tavasszal.
Érzékeny vagy, mégis ellenálló.
A leghidegebb időszakokon,
és a legmélyebb szívfájdalmakon át is
tovább virágoztál, tovább növekedtél.
A kisugárzásod a legragyogóbb szivárvány árnyalataira hasonlít.
Egyedi lény vagy, aki a
megpróbáltatásokat és a gyászt,
olyan nagy kegyelemmel és méltósággal viselte el..
És mégis, most itt állsz,
büszkén és erősen.
Megtanultál hajlani,
és nem törtél el.
A sötétben töltött idők
megtanítottak a fény felé nyúlni,
és továbbadni azt másoknak,
amire nehéz volt egyedül rálelniük.
Általad a világ fényesebb lesz,
szelídebb, emberibb, élhetőbb.
Talán még soha senki nem mondta ezt el neked,
ezért én most megteszem.”
C. E. Coombes
