Képzeletünk gyakran elvesződik a “Mi lenne, ha” kérdések között. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a Nap nem csak úgy kialszik, anélkül, hogy valósággal rengeteg jól ismert fizikai törvényt nem sértené meg.
De kerüljük a pesszimista gondolatokat, és tegyük fel, hogy a Nap mégis elhal, vagy hirtelen elillan az égből, miközben a jelenleg is ismert fizikai törvények változatlanok maradnak. Vajon mi történne, és meddig sikerülne túlélnünk a Földön?
Káosz a Naprendszerben
Ha a Nap eltűnik, a Föld továbbra is egyenes vonalban haladna, érintve azt az órbit, ahol a Nap gravitációs hatása megszűnésének pillanatában (napfénysebesség miatt kb. 8 perces késéssel érzékelnénk a Nap eltűnését) találkoztunk volna vele. Gravitációs élményünk nem változna.
Ugyanakkor az égi testek – bolygók, aszteroidák, üstökösök, égitestek – melyek tömegvonzásúak, szinte azonnal eltérnének megszokott pályájuktól.
A zavarba hozott bolygók ezrei tűnnének el, ami sok ezer kolízióba kerülne, és a pusztulás és a káosz jelentős hosszú távú forrása lenne.
A Földön a hirtelen sötétség már 8 percen belül érzékelhető lenne. A hőmérséklet drasztikasan zuhanni kezdene, a túlélés nehezítése, és a fotoszintézis azonnal megállna a napsugárzás hiányában.
Minden növény, állat és ember lassan kihalna, de vajon mennyi időbe telne mindez?
A Föld pusztulásának kronológiája
T+0 perc (+15 Celsius fok)
A Nap váratlanul eltűnik az égről. Mivel az általános relativitáselmélet szerint a gravitáció fénysebességgel terjed, némi időnek kell eltelnie, mire észrevesszük a Nap hiányát.
A Föld átlaghőmérséklete kb. +15 Celsius fok.
T+8 perc (+15 Celsius fok)
A végtelen éjszaka kezdete, de a csillagok továbbra is ragyognak, az áramellátás működik, és a városok fényesek maradnak, amíg elegendő energia áll rendelkezésre. A távoli bolygók is még rövid ideig láthatóak maradnak, mivel távolabb tartózkodnak a Naptól.
A hőmérséklet drasztikusan csökken, a fotoszintézis pedig azonnal megáll a napfény hiányában. A bolygó felületén lévő növények kezdenek elpusztulni, néhányan téli álmot vesznek fel, de többé már nem ébrednek fel.
T+1 nap (+10 Celsius fok)
A Nap eltűnését követően a hőmérséklet néhány fokkal csökken (ahogy ez minden éjszaka megesik). Azonban a bolygó elegendő hőt tárolt az atmoszférában és az óceánokban, hogy ideig-óráig melegen tartson. A hőmérsékletcsökkenés kevésbé lesz drasztikus és félelmetes, mint a szinte teljes sötétté válás.
Egy nap múlva már mindenki érzelné a pszichológiai hatásokat. A Nap eltűnt, és nem tér vissza. A pánik és a káosz valószínűleg gyorsabban terjedne, mint a Nap eltűnésének valódi következményei.
T+1 hét (-10 Celsius fok)
A legtöbb kisebb növény néhány nap alatt elpusztul, a hőmérséklet pedig tovább esik. A fák azonban akár évtizedekig is életben maradhatnak. Szörnyű hóviharok söprik végig a Földet.
Az átlaghőmérséklet -10 °C-ra süllyed – ez néhány területen, különösen télen normális hőmérsékletnek számít, de a 25 Celsius-fokos hőmérsékletcsökkenés a bolygó minden pontján érezhetővé válna, és az emberek már az első napokban elkezdenének meghalni, különösen a hideghez nem szokott, meleg országokban.
T+1 hónap (-70 Celsius fok)
Végül maguk mögött hagynák a viharok, és stabilabb lenne az időjárás a Földön. Az élet a Földön nagyrészt elpusztult, a szárazföldi növények és állatok a hidegtől kihaltak. Vékony jégréteg borítja az óceánokat.
A túlélő embereknek mélyen a föld alá kell menekülniük, vagy a geotermikus források közelében kell menedéket találniuk az óceán alján. Az emberek túlélhetnek föld alatti bányákban, tengeralattjárókban. Néhány geotermikus terület, mint Izland és Yellowstone, még egy ideig lakható maradhat emberek számára.
T+1 év (-200 Celsius fok)
Néhány hónap elteltével az egész óceánt vastag jégréteg borítja, de a teljes lefagyás még több ezer évig tarthat. A jég alatt továbbra is élhetnek tengeri lények, mivel a jég szigetelőhatású, és a Föld magja továbbra is hőt termel. Azonban csak azok az ökoszisztémák maradhatnak fenn, amelyek nem függnek a napfénytől, vagyis csak a mélytengeri élőlények.
T+10-20 év (-220 Celsius fok)
A légkör folyékonyvá válik, annyira lehűl, hogy a légből kiváló összes gáz kondenzálódik, majd fagyott vagy folyékony formában lehullik a bolygó felszínére. A légkör lényegében befagy és a Föld felé zuhan, ezzel a bolygónk teljesen kiszolgáltatva a kozmoszban kóborló káros sugaraknak. De már nem lesz senki, aki megérzi ezt a sugárzást.
Millió évek múlva (-240 Celsius fok)
Egész továbbra is él a Földön. A geotermikus forrásokban, az óceánok alján élő mikroorganizmusok jól fogják érezni magukat. Ezek a mikroorganizmusok kemoszintézissel, napfény nélküli folyamattal szereznek energiát. A hőmérséklet stabilizálódik millió évek elteltével -240 °C-ra.
Lehet, hogy néhány száz túlélő átköltözne a föld alatt található már jelenleg is működő bányákba. Minden hulladékot újra kell hasznosítani, de csapadékkal való baj nem kellene, hogy legyen, mivel a Nappal a probléma eltűnik.
Túlélhetnénk a föld alatt?
Az élet a föld alatt viszonylag kényelmes, meleg és biztonságos lehet minimális energia-fogyasztás mellett. Az energetikai és légellátási problémák rövid távon még megoldhatóak lennének.
Az éhezés elkerülése érdekében nagyméretű élelmiszerraktárokat lehetne létesíteni a bányában. A gombákat viszonylag könnyen termeszthetjük, és gazdaságos ételként az étrend jelentős részét képezheti. Azonban a növények termesztéséhez szükséges fény biztosítása kihívást jelentene. Növények nélkül a legtöbb haszonállat haszontalan.
A túlélők tehát gombát és vitamindrazsét, idővel pedig laboratóriumban termesztett élesztőt és hasonló készítményeket fogyasztanának, hogy pótolják az étrend hiányosságait. A legnyilvánvalóbb és legkomolyabb probléma a D-vitamin hiány lenne, mivel a Nap már nem létezik.
