A hetvenes évek végén, a budapesti betonrengeteg tükrében élő eleven kislány története indítja az elbeszélésünket. Júlia, aki gyermekkorában szinte beleolvadt lakótelepi életébe, az épületek közötti zöld foltokon szőtte álmai hálóját. Az a közeg, tele monoton panelházakkal, Júliának szórakoztató játszótérré alakult, tele rejtélyekkel és titkokkal.
Jóbarátja, Miki, a szomszédban lakott, gyermekkorük óta együtt lődörögtek. Egy alkalommal a panelrengeteg közt megbúvó, megunt játszótéren ülve, Miki azzal a merész ötlettel állt elő, hogy induljanak kincsvadászatra a lakótelepen. Ez a felvetés alapjaiban rázta fel Júliát, hiszen miért ne bújna ki képzeletbeli kincs ebből a szürke környezetből?
Másnap már dübörögtek a keresési munkák. A panelházak között, a garázsok mélyén kutakodtak, hátha találnak valami érdekeset. Miki azt javasolta, hogy a garázsok mögötti területen kezdjék a kutatást, hiszen ott mindig akad valami elfeledett cucc. Hamarosan valóban találtak is valamit. Júlia egy poros hanglemezt talált, ami sűrű porba volt ágyazva. „Ez talán értékes lehet!” felkiáltotta izgatottan.
Miközben Júlia gyűjtögetett, Miki az épületek között megbúvó kis rétet fedezett fel, tele virágokkal. Júlia rögvest felismerte, ez az a hely, ahol egy titkos pikniket tarthatnának barátaikkal.
A kincsvadászat hetekig folyt. Eltemetett és elhagyott dolgokat találtak, melyekből egyfajta múzeumot hoztak létre a garázsok közelében. Aztán egyszer csak, felfedezőútjuk során a paneldzsungelben egy titkos alagútra bukkantak. Újra volt mese, ahogy kézen fogva léptek be az alagút sötétjébe.
Az alagútban végighaladva megannyi érdekességet találtak: elhagyott játékok, szerelmi levelek szóródtak az út mentén. E levelek közül egy igazán megragadta Júliát: egy szerelmes levél egy leány tollából, gyerekkori boldog napjairól mesélő történet.
Az alagút végén megbúvó hatalmas terembe érkeztek, tele régi bútorokkal és festményekkel. E meglepetést látva Miki értetlenül nézett rá Juliára: „Vajon hány emlékezetes pillanat élt itt valaha?” Julián csak egy mosoly futott át az arcán, majd azt felelte: „Sok, de nekünk a legjobb emlék a barátságunk lesz, amit itt építünk. Itt tartjuk majd azt a titkos összejövetelt a barátainkkal, ahol felfedezéseinket megosztjuk!”
Így vált a kincsvadászatból a szabadban rendezendő titkos piknik ötlete. Júlia és Miki egész nyáron át felfedezték a lakótelep csodáit, és általa ápolt barátságuk kincse lett szebb, mint bármi, amit találtak. A retró lakótelep nem csak a múlt emlékeikhez kötötte őket, hanem a jövő álmaiként is tovább élt.
