Nem vagy kevesebb. És nem vagy több sem.
Sokan azt hiszik, hogy aki “többre vitte”, arra fel kell nézni. Mintha az ember értékét a munkaköri leírás határozná meg, vagy az, hogy hányan tapsolnak neki.
De az igazság az, hogy nincs közöttünk különbség.
Csak feladat van, amit valakinek el kell végeznie — és mindegyik ugyanolyan fontos.
Mert lehet, hogy valaki orvosként életeket ment, de a műtő akkor lesz steril és biztonságos, ha azt más kitakarítja.
Lehet, hogy valaki ügyvédként tárgyal, de a napját egy pénztáros teszi könnyebbé, amikor kedvesen ráköszön.
Lehet, hogy valaki tanárként jövőt formál, de reggelente a szemetes viszi el helyettünk azt, amitől nem szeretnénk élni.
És lehet, hogy valaki “nagy embernek” tűnik kívülről, közben meg otthon ugyanúgy keresi a helyét, ugyanúgy elfárad, ugyanúgy remél, mint bárki más.
És azért sem lehet köztünk különbség, mert a döntéseink, az érzelmeink, a fájdalmaink, az örömeink mind ugyanabból a forrásból fakadnak.
Ami megérint, ami összetör, ami felemel, ami reményt ad… ezek mind ugyanazok.
A legfontosabb dolgok, amelyek működtetnek bennünket — a lelkünk, a világunk, a hitrendszerünk — egyformán emberiek.
Ha a szívünk ugyanúgy dobban, ha ugyanattól tudunk sírni, és ugyanattól tudunk nevetni…
akkor mi különbség lenne közötted, közöttem, bárki között?
Nem számít a pozíció.
Nem számít a rang.
Az ember a fontos.
Hiszem, hogy mindannyian ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva. És ha ezt egyszer tényleg elhinnénk, sokkal könnyebb lenne szeretni magunkat, és egymást is.
Bízz magadban. Nem vagy kevesebb. Nem vagy több. Ember vagy. Pont annyira fontos, mint bárki más. (Todorovits Rea)
