Mindannyian hozunk néha felelőtlen döntéseket életünk során. Volt egy időszak, amikor én is többször döntések mögé bújtam, melyek sokkal inkább érzelmi alapúak voltak, mintsem ésszerűek. Belesodortam magam egy olyan helyzetbe, ahol részese lettem valakinek aki mindenképpen elköteleződött volna szemben velem. Olyan kifogásokat találtam fel magamnak, melyeket eltűrt a lelkiismeretem, hogy jó döntéseket hozok. Úgy hittem, bátran követem a szívem, de végül csak a felelősség elől futottam.
Sajnos a valóság, ahogy az lenni szokott, gyorsan utolért. Megtört szívek, fájdalmas telefonhívások, teli feszültséggel, és piszkos titkok, melyek már nem maradhattak titokban. Érzékeny életek darabokra törése. Ahelyett, hogy érzelmi támogatást nyújtottam volna, inkább a saját érzéseimet védelmeztem. Felelőtlenségből adódó hibák, melyek következményeképp bizonytalanság és félelem maradt utána.
Az idő eltelte után, kb egy évvel később, már teljesen más lett az életem. Kissé nyugodtabb lettem, fokozottabb figyelmet fordítottam az egészségemre, tervbe vette a következő hónapok tervezését és több felelősséget is vállaltam. Már az volt a meggyőződésem, hogy a múlt már lezárult, hiszen úgy tűnt csend van körülöttem.
Azután egy napon, amikor hazaértem egy rutin vizsgálatról, egy boríték várt az ajtóm előtt. Nem volt semmilyen feladó megjelölve rajta, csak a nevem szerepelt rajta. A boríték nem volt fenyegető, de megállásra kényszerített. Rázta a testem, tudtam, hogy ennek jelentősége van. Egyszerű tollvonások, melyek kiálltak a felelősségből. Nem voltak büntető szavak, csak az igazsággal teli sorok.
A levelet olvasva be kellett látnom, hogy a cselekedeteimnek súlyos következményei lettek. Az igazság, a felelősség, először ült meg bennem. Először láttam a múltbeli hibáim teljes mértékben. Értettem meg általa, milyen könnyen helyeztem saját érzéseimet mások biztonsága elé.
A levél nem változtatta meg semmit, amit korábban elkövettem. Nem javította a múltat, de megváltoztatta a hozzáállásomat az emlékeimhez. Megértem, hogy a fejlődés nem abból adódik, hogy állandóan azt bizonygatjuk, milyen jó szándékúak vagyunk. Hanem abban rejlik, hogy felismerjük, a szándék eltörölhetetlenül összefügg a hatással.
Eljött az igazi változás pillanata: abbahagytam a múlt védelmezését, és inkább arra összpontosítottam, hogy megpróbáljak lenni a jövőben aki szeretnék.
