Ráncaim
“Ráncos vagyok, mert nevettem, gyakran nevettem, néha könnyekig. ”
Azért vannak ráncaim, mert gyerekeim vannak, és születésük óta gondoztam őket, és aludtam, éjszakákon át figyelem őket, amikor sírtak és lázasak voltak.
Azért vannak ráncaim mert sírtam azokért akiket szerettem akik elhagytak vagy elhagytam őket egy időre vagy örökre vagy én sem tudom miért.
Az arcomon és a testemen lévő minden ráncban elrejtem a történetet és az érzelmeket, amiket átéltem.
Minden élmény az életem része.
A dobogó szív a legszebb emlékeimet őrző fotóalbum. “
