Amikor a nap már leáldozóban volt, Kati a panelház hetedik emeletén lévő lakásából kilépve szívében hordozta még azoknak a napoknak izgalmait, amelyek az 1980-as évek vicces és varázslatos hangulatát jellemzik. Az évszak a nyár volt, a gyerekek üde szünetre, a felnőttek pedig a monoton hétköznapok után egy kis pihenőre vágytak. A világ változóban volt, de a lakótelepi életnek volt egy olyan különleges varázsa, amely összekötött mindent és mindenkit.
Kati barátai, Laci és Judit, várták már a házban. Az egész életüket ebben a lakótelepi panelházban töltötték, és mindhárom fiatal az otthonazás biztonságát és békéjét élvezte. Ahogy kinéztek az ablakon, a napfény szikrázott az udvaron álló régi elektromos hűtőszekrényen. A gyerekek boldogan ugráltak a meleg betonon, míg a felnőttek a közelgő vasárnapi kirándulást tervezték.
„Nem szabad hagyni, hogy ez az aranyos kis nyári nap így elmenjen!” – mondta Judit izgatottan. „Menjünk a régi játszótérre! A öreg mászóka és a döngölt föld még mindig ott áll!”
És ahogy együtt elindultak a jól ismert úton, elhaladtak a sorokban álló lakótelepi házak mellett. A földszinten nőtt néhány elhanyagolt gyümölcsfa, a felnőttek pedig a következő hét országos ifjúsági fesztiváljáról beszélgettek – ez izgalmat és kalandvágyat ébresztett a fiatalokban.
Amikor a játszótéren megpillantották a rég elfeledett hintát, azonnal belevetették magukat a játékba. Kati a hintába ült, míg Laci a mászókára mászott, és Judit letelepedett a fűbe, hogy nézze őket. Ahogy a játék fejlődött, a beszélgetésük egyre mélyebbé és komolyabbá vált: „Mi fog történni velünk, ha felnövünk?” – tette fel a kérdést Judit, és mindenki elgondolkodott rajta.
Laci a jövőbeli álmainak megvalósításáról álmodott: „Mindig is világlátó művész akartam lenni, aki a természet szépségét festi meg a hegyekben”. Kati csak mosolygott, majd komoly hangon folytatta: „A legfontosabb, hogy mindig barátok maradjunk, bárhová is vezet az útunk.”
Az estében, ahogy a nap lenyugodott a horizonton, álmodozva néztek a panelek felé. A munkások hazatértek a munkából, a szomszédok közösen főztek, a televízióban régi filmek mentek, és a grillen sütött hús illata szállt az udvarra. A nyár vége közeledett, de a barátságuk csak erősödött etől a közös élménytől. Mert megértették – ez az élet, mellyel a ’80-as évekbeli retro lakótelepek színes pillanatait élvezték, örökre a szívükben marad.
