Sokkal rosszabbra számítottam, mint amit vártam.
Ma olyan lakást mutatok be, melynek küszöbét 35 éve nem lépte át senki. Egy lélegző időkapszula, melyben a 80-as évek szellemisége szinte tapintható. Miért maradt azonban ennyi időre lakatlan?
Hosszú ideig dolgoztam videószerkesztőként, melynek során rengeteg kapcsolatot kellett fenntartanom a virtuális térben. Gyakran olyan emberek voltak a munkatársaim, akikkel személyesen sohasem találkoztunk, és mégis sokszor jobban végezték munkájukat, mint a közvetlen környezetemben élők. Így végül bármelyik távoli országból dolgozhattam. A mai történet így kezdődik.
A lakóház, amit bemutatok, teljesen átlagos. Valószínűleg elmennél mellette, nem gondolnád, hogy egy évtizedek óta lakatlan lakás lapul benne. A lépcsőház tiszta, nemrég felújították.
Néhány évvel ezelőtt megismertem Jaroszlavot – legyen ez most az ő neve -, és nagyon jó barátok lettünk. Ő egy lelkes, kedves és ami a legfontosabb, felelősségteljes ember. Ma az ő lakását mutatom be. De kezdjük előröl.
A 80-as évek végén, a 90-es évek elején Jaroszlav Dániába költözött, mert ott kiváló lehetőségeket ígértek neki, mint tehetséges szakembernek. A moszkvai belvárosi lakást örökölte és azt tervezte, hogy távolról kiadja. Nincs közeli rokona, mivel szüleit korán elvesztette, így semmi sem kötötte Oroszországhoz. Senki sem akarta azonban kivenni a lakását, hiszen akkor még nem ilyen időket élünk.
Azt mesélte, az első ajtónyitáskor csapódott hozzá az áporodott, szellőzést nem kapott lakás szaga. Még a Szovjetunió illatát is érezte.
2000-es évek elejére a lakás már elavultnak számított. Ezért Jaroszlav már nem is próbálta kiadni. Így maradt a lakás 30 évig lakatlan. Az idő ment, a világ változott. Aztán eljött a hírhedt járvány és a karantén, ami az egész világot befolyásolta. Európában aztán már semmit nem lehetett tenni, így Jaroszlav hosszú idő után haza tért Moszkvába.
Érkezésekor azonnal írt nekem, hogy megmutassa, milyen az a lakás, melyről internetes beszélgetéseink során már sokszor esett szó, és ami évtizedekig állt üresen.
Régi albumok, naptárak, könyvek a 80-as évek végéről. Mintha egy múzeumba csöppentünk volna! Meglepő módon nem fogadta őt olyan hatalmas por, mint amit a rémmesékben látunk. Persze minden poros volt.
A konyha eléggé átlagos jellegű. Valószínűleg sok magyar otthonban is találkozhatnánk ilyennel ma is. A 70-es évekből származó ZIL hűtőszekrény és a szekrények valószínűleg sokak számára ismerősek.
És most jöjjön a fürdőszoba! Emlékeznek még a Szovjetunió idején gyártott, kiváló minőségű szaniterekre? Meglepő módon semmi sem folyt és nem is csepegett. Jaroszlav kellemes meglepetés érte.
A polcon még néhány régi parfüm is maradt. Jaroszlav az egyiket nekem ajándékozta, mondván, hogy nem szereti az illatszereket.
Lehet, hogy csak így akart megszabadulni a régi, büdös parfümöktől, nem tudom.
Jaroszlav hazatérése után hamar új nyílászárókat és radiátorokat szereltetett a lakásba. A régi bútorokat és kacatokat kidobta, amit tudott, azt elajándékozta. Rájött, hogy mennyire zavarja a “nagymamás” stílus.
Emlékeztek még azokra az időkre, amikor ilyen szőnyegek lógtak a falakon?
A jó öreg Zil Moszkva hűtőgép.
A fényképeket egy
