Néha, amikor a forró nyári napok visszaveszik a helyüket az ősz hűvösének, nosztalgiával gondolok vissza a gyerekkoromra. A falusi nyarak zöld Lombik-utcájának szívében, a nagyszülők házában töltött hetekre, ahol a napfelkeltétől napnyugtáig tartó játékok mellett a gyümölcsfák árnyéka valósággal ölelésbe fogadott. Te vajon mit emlékszel a saját gyerekkorodból?
A falusi nyár varázsa
A 80-as évek elején a vidéki Magyarország még tele volt lehetőségekkel. Minden nyáron egy hónapot a nagyszülőknél töltöttem, kézzel írott leveleket váltottam a szüleimmel. Képzelheted, milyen izgalmas volt egy egész hónap a nagyiéknál, ahol minden reggel egy szál kiflit ettem a friss, még meleg tejjel. Ma már alig tudjuk elképzelni, mit is jelentett a szagok és ízek tengerében felnőni. A fakanál zaja, ahogy a nagyi főzött, és a konyhából áradó batyus, almás pite illata mindenkinél otthonosabb volt.
A nagypapa szorgos keze az udvaron mindig találkozott az enyémmel, miközben a zöldségek és gyümölcsök nevelésébe avatott be. A hétszáz éves öreg körtefa alatt, abban a kis világban, minden nagy ügynek számított. Ott ültem a fűben, és néztem, ahogy a nagypapa a sok zöldséget meg a fát válogatta. Minden egyes gyümölcsön látszott a munka, és én büszke voltam, hogy részese lehetek ennek a nyári varázslatnak.
Fagylalt és barátságok
A nyár csúcsidőszaka nem csupán a gyümölcsökről szólt. Az udvaron csoportosuló barátokkal együtt, akikkel a közeli dombokra jártunk felmászni, kis kék sárga hűtőnkben a fagyasztott gyümölcsöket és nagymama készítette tejfagylaltot rejtettük el. A legjobb barátnőmmel, Emesével együtt kitaláltuk, hogy egy közös selejtezést tartunk: ki tud több gyümölcsöt összeszedni a fáról, hogy elég legyen a fagyihoz.
Emese kora reggel érkezett, a nap már éppen kezdett magasra szökni, és a fák közötti árnyékban majszolva vigyorogtunk a fagyos, gyümölcsös finomságok felett. A fáról lehulló gyümölcs esőhöz hasonlítható kincsként érkezett a birodalmunkba, és a vidámságunk hangja messze elhallatszott. Kiabálva, futva, vagy éppen a földre terülve élveztük a nyári napsütést.
A falu panorámáját a naplementében tükröződő fák sziluettje festette ki, míg anyukáink hívogattak minket vacsorára. Emlékszem, hogy egy este, nádöltözetű felnőttek körében, az öreg Tóth bácsi mesélte az ifjúsága kalandjait. Mindez fellegeket hozott a nyári estékre, ahol az éjszaka kellemes hűvösében ültünk, a csillagokat figyelve, és a felnőttek bölcsességét hallgatva.
A gyümölcsfák titkai
Azután, amikor a sok-sok fagylalt elfogyott, a gyümölcsfák toldalékai mellett barangoltunk, és az élet igazi titkai tárultak fel előttünk. Az öreg körtefa alatt sok mindent megtanultunk: a gyümölcsök ízét, a barátság erejét és azt, hogy néha a legnagyobb kalandok egyszerűen csak ott várnak, ahol a legkevésbé számítanánk rájuk. Az őszibarack íze olyan valóságos volt, hogy ma is érzem a lágy, édes falatok emlékét.
Felnőttem, és a gyümölcsfa sem érti, hogy miért nem mászkálok már rajta, de egy csodás kincset zártat magába. A barátságok köztom szerintem évek múlásával sem szűnnek meg, csak éppen más homokórába fordulnak. A fuvarom, a darázs táborozásom, a szenteltvíz fát faragó nyarak már csak egy szép emlék, mégis élénken hálóznak emlékeim között.
Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük! Te mire emlékszel ebből az időszakból? A gyümölcsfák alatt eltöltött nyarak mindenkit egy kicsit kincstárossá tettek, és jobb ezen a meleg nyári estén nosztalgiázni azokkal, akikkel valódi, igaz barátságokat kötöttünk.
