Mikor gondolunk vissza a gyerekkorunkra, sokszor a legkisebb részletek szavakkal nehezen megfogható érzelmeket ébresztenek bennünk. Az ízek, illatok, és az emlékezetünkben élő pillanatok mind egy-egy kis visszautazásra hívnak. De emlékeztek még a nyárra, amikor a felnőttek szilvát, almát, és nektarint válogattak a gyümölcsözön, és mi csak arra vártunk, hogy az elkészült csoda végre a tányérunkra kerüljön?
Egy nyári délután a faluban
Az 1980-as évek vidéki Magyarországán nőttem fel, egy kis faluban, ahol a napok lassan teltek, és mindenki ismerte egymást. Emlékszem, hogy a nyári szünetben a szomszéd gyerekekkel a főúton lógattuk a lábunkat, miközben a nővérem a ház mögött nekilátott a gyümölcssaláta készítésének.
Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem csupán az ízek, hanem egy egész nyár élménye is lesz. Korgó gyomorral figyeltük őt, amint a friss gyümölcsöket fejenként hámozta.
Az ablakból behallatszott a szomszédasszony nevetése, a mamák zsörögtek a sütőnél, és mindenfelé az ünnepek íze terjengett; a mákos guba, a túrós lepény, és a gyümölcssaláta, ami a legjobban betöltötte az otthonainkat. A gyümölcssaláta elkészítése egyfajta rituálé vált, ahol mindenki részt vett. Belevágtunk a munka legkellemesebb részébe: a gyümölcsöket kóstolni. Az eper, a barack és a dinnye vizes, édes íze adta a napfény esszenciáját. Mintha a napfény kicsikarja az ízeket a gyümölcsökből. De a legjobb mindig az volt, mikor a tányérunkkal a kert árnyékolta zugában ültünk, és vártuk, hogy elkészül a saláta.
Minden hétvégi menü titkos receptje
Ezek a nyári napok nem csupán a gyümölcssalátáról szóltak; az ízek mellett mindig megjelentek a beszélgetések, a szomszéd gyerekekkel való közös játszás, és az összefogás, ami egy szoros közösséget teremtett. Az elkészült saláta mindig a középpontba került, miután az anyukám titkos összetevője, a csepp citromlé, belekerült. Az illata szenzációs volt. Közösen vártuk, hogy a tálak megérkezzenek az asztalra, és a kanalat mindenki belemerítette. Az első falat mindig emlékezetes: a savanykás és édes ízek kombinációja, ami a gyerekkorunk minden huncutságát felidézte.
Egyik délután elhatároztuk, hogy a magunk módján kicsit feldobjuk a dolgot. A gyümölcssaláta frissességét kihasználva, a gyümölcsöket dísznek használtuk, és végül a kertben egy kis sapkát csináltunk a salátánknak a fűzfa levelekből. Még fényképezni is akartuk ezt az őrült alkotásunkat, de a helyi „fotós” csak annyira volt lelkes, hogy elfelejtette az elkészült képeket megmutatni. Végül a tál gyümölcssaláta lett a nap sztárja, amit az utolsó morzsáig elpusztítottunk.
A gyümölcssaláta élménye
Ezek a nyári élmények nem pusztán a gyümölcssaláta ízéből, hanem a közösségi pillanatokból is fakadtak. Az illatok, a nevetések és a családi kötelékek mind szorosan összefonódtak, ahogyan a gyümölcsök is egymáshoz tapadtak a tálban. Minden falatban ott rejtőztek a megtett utazások, a kisebb-nagyobb kalandok, amit megéltünk egymással.
A gyümölcssaláta a falusi nyarak esszenciája lett – a gyümölcsök bőven álltak rendelkezésre, és a gyümölcsözön, vagy ahogy mi neveztük, a „sós” inspiráció is ott volt a levegőben. Ezek az édes-narancsos, sárga-és piros gyümölcsdarabok emlékeimben örökre egy ragyogó nyár szimbóluma maradnak. Hiszen mit is jelentett az a gyümölcssaláta? Egyszerűen a nyár igazi megtestesítője, ami örök élményt teremtett, és összekapcsolt bennünket a közvetlen környezetünkkel.
Te mit idézel fel ezekből az átkos, színes nyarakból?
Sokan úgy érzik, az idő múlásával sok értékes dolog eltűnt, de a gyümölcssaláta és a nyári élmények sosem fognak megfakulni. Talán a nyár ízeit nem ízleljük meg már úgy, mint régen, de az emlékek éppúgy beragyogják a szívünket. Te mit idézel fel ezekből az átkos, színes nyarakból?
