Van egy régi török közmondás, ami így szól:
“Ha igazán szeretsz valakit, kétszer szereted.
Először beleszeretsz a mosolyába,
a hangjában, ahogy a világra néz..
De aztán… felmegy a függöny…
És elkezded látni a sebeit, a félelmeit,
a szürke napjai…
És már nem tökéletes…
Ő egy igazi… “
És ha mindennek ellenére úgy döntesz, hogy maradsz,
ha szűrők, illúziók nélkül tudod szeretni –
akkor már nem szerelem.
Ez egy megértés.
Ez az érettség.
Ez az a szerelem, ami nem fut el, hanem megmarad…
És növekszik… “
