Ahogy közeledik a hétvége, gyakran eszembe jutnak a régi vasárnap délelőttök, amikor a konyhában állt a nagymama, és az illatok magukba szívták a család minden tagját. Milyen édes érzés is volt megélni a közelséget, a főzés varázsát és a közös emlékeket! De vajon emlékszel rá, milyen volt, amikor a nagymama még nem mondta meg, mit főz, és a titkos receptjei egy igazi felfedezésre vártak?
A konyha szívverése
A ’80-as években, egy kis budapesti lakás konyhájában töltöttek el az időt, ahol a régi linóleum alatt a baráti beszélgetések zöreje és a sülő brassói aprópecsenye illata keveredett. Vasárnap reggel a napfény szűrődött be a konyha ablakán, és egyben a búzaliszt fellege is. A nagymama, akit mindenki csak nagymamának hívott, sűrű haját egy konyhai kendővel rendezte el, tőle sosem láttál frizurát – csak az ízeket és az örömöt.
A konyha tele volt nagymama kis titkos trükkjeivel: a fűszerek üvegcsékbe zárva, egy régi, díszes tányér, ami mindig elöl volt, hogy az ünnepeknél felkerüljön az asztalra. Vasárnaponként a család élt-halt ezekért a pillanatokért, amikor csak ültek, beszélgettek és közben figyelték, ahogy a nagymama ügyesen formálja a tésztát, a mindenki által ismert „szarvaspörkölttel” a háttérben. Emlékszem, ahogy azt mondtam neki: „Nagyinak még a levegő illata is finomabb!” Erre csak mosolygott, és a szemén láttam, hogy a szívéből egy falatot már kivágott.
A titkos recept
Képzelj el egy tál „töltött káposztát”, ami ilyenkor mindig ott gőzölgött az asztalon! A nagyi titkos receptje szerint semmi sem volt csak hús, rizs és káposzta: ő mindig egy kis tejfölt kevert a töltelékhez, mert ezt sosem árulta el senkinek. Apám, amikor mindig megkérdezte, hogy micsoda fűszert tett bele, csak nevetett: „Béla, megmondtad, hogy kóstold meg és találj rá!” A kis apróságokban rejlett igazán a nagymama varázslata.
A hétvégi ebédek ritkaságszámba mentek. Egy hatalmas étkezőasztal, tele tányérokkal, mindenki körbe ült, és a felnőttek vidám fecsegése keveredett a gyerekek nevetésével. Emlékszem, ahogy a nagymama sziporkázóan mesélte el gyerekkori emlékeit, miközben a gőzölgő töltött káposzta várta, hogy a családi összejövetel szertartása elkezdődjön. Minden falat nemcsak ízletes volt, de tele volt a múlt ízével is.
Emlékek és öröm
A nap folyamán a nagyinál mindig történt valami érdekes. A nagypapa egy üveg házi szörp mellett ült, miközben vártuk, hogy a süti kisüljön a sütőben. A gyerekek, mint én, zizegtünk a lábukon, mert már éreztük a süti illatát. A nagyi végül elővett egy régi flakont, amiről mindig elmondta, hogy abban a régi piacon vette a szörp készletét, és valamiért sosem fogyott el igazából!
A nap végén, amikor a naplemente beszűrődött a konyhába, és az asztal körül már csak a tányérok maradványai voltak, a család együtt nevetett. Csurig jókedvvel és tele gyomorral hallgattuk a nagyik öreg meséit.
Te mire emlékszel ebből az időszakból? Milyen ízek és illatok kísérték gyerekkorodat? Talán a nagymama titkos receptjei sosem felejthetők el, és jó, hogy megéltük ezeket a varázslatos pillanatokat!
