A falu határában áll egy öregasszony, akinek a háza előtt egy csodaszép rózsalugas van.
Mindenki csodálja, hiszen olyan szép rózsák nyílnak benne, hogy másodtól is sokan kérdéseket tesznek fel, hogy hogyan gondozza őket.
Az öregasszony elmeséli, hogy titka van, amit senkinek sem árul el.
Egy nap a falu új papja is megkérdezi tőle a titkát, de ő mindig csak mosolyog.
A pap nem adja fel, és eldönti, hogy kideríti.
Egy éjjel titokban odamegy a lugashoz, és meglátja, hogy az öregasszony minden este beszélget a rózsákkal.
Kérdi tőle:
„De hát mit mondasz nekik?” Az öregasszony így válaszol:
„A rózsák nagyon érzékeny virágok, és ha jól beszélsz velük, szépen nőnek.
Tartok velük egy kis csevegést.” A pap elmosolyodik, és reggel ezt elmondja a falunak.
Az emberek nevetve mondják, hogy „Na, majd mi is így teszünk!
” Másnap reggel mindenki kimegy a kertjébe, és elkezd beszélgetni a virágokkal.
Pár hét telik el, és a falu virágai egytől egyig elszáradnak.
Az öregasszony kinéz a házából, és látja, hogy az összes virág a földön hever.
Ráadásul vagy mindenkinek házfal, vagy más zöld növény is elpusztult… Az öregasszony felnevet, és most már mosolyogva mondja:
„Na, de lássátok, a virág nem csak szavakon múlik!
”
Miért nem tanul az elefánt?
Az elefánt elhatározza, hogy megtanul úszni.
Elmegy a folyóhoz, és megkérdezi a vízilovat:
– Te, víziló, te hogyan tanultál meg úszni?
– Hát, nagyon egyszerűen, be kellett menni a vízbe és úszni!
Az elefánt bólint, bemegy a vízbe, próbál úszni, de hirtelen süllyedni kezd.
Kiborul a víz, és a bogarak a víz fölé keresnek rá, amikor az elefánt ordít:
– Segítsetek nekem, iszonyatosan süllyedek!
Erre a víziló nevetve mondja:
– Hát nem mondtad, hogy úszni tanulsz?
Akkor miért nem úszol?
A szamár és a ló versenye
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szamár, aki nagyon büszke volt a gyorsaságára.
Egyszer a ló azt mondja neki:
– Jössz velem egy versenyre?
A szamár nevetve válaszol:
– Persze, még ilyet!
Megállapodnak, hogy a falu végénél indulnak, és aki előbb ér a templomhoz, az a győztes.
Kezdetét veszi a verseny, a ló gyorsan elrohan, a szamár pedig lassan, de magabiztosan lépked.
Mikor a ló már egy jó távolságra van, a szamár megpihen és napozik egy kicsit.
Amikor felébred, látja, hogy a ló még mindig távol van, így gyorsan a templomhoz szalad.
Mire a ló visszaér, a szamár már ott áll, és kiáltja:
– Nyertem!
A ló kérdezi:
– Hogy a fenébe?
Te ki tudsz pihenni?
Ki a legokosabb a faluban?
A faluban a szomszédok mindig versenyeztek, ki a legokosabb.
Egyik nap az öreg gazda kihívta a másikat egy szellemi versenyre.
Kitalálták, hogy mindenki tesz fel egy kérdést, akire a másik nem tud válaszolni, az nyer.
Az öreg gazda felteszi az első kérdést:
– Mi az, ami három lábon jár reggel, négy lábon délben és kettőn este?
A szomszéd nem tud válaszolni, mert ezt a régi találós kérdést mindenki ismeri.
Felkiált:
– Igazad van, te nyertél!
De most én kérdezek!
– Mi az, ami egyedül áll az utcán, és ha leöntik, piros, ha nem, akkor zöld?
Az öreg gazda elgondolkodva néz, de nem tudja.
A szomszéd kineveti, és azt mondja:
– Hát a közlekedési lámpa!
Erre az öreg gazda elmosolyodik:
– Tudod, hogy én az almafáim közé nem tehetek piros lámpát?
A kövér és a vékony
Két jó barát, az egyik kövér, a másik vékony.
Egyszer a kövér azt mondja:
– Figyelj, ha lefogytál öt kilót, én adok neked ezer forintot!
A vékony arcán széles mosoly jelent meg, és azt mondja:
– Na, ez egy jó ajánlat!
Telt-múlt az idő, és a kövér barát észrevette, hogy a vékony egyre soványabb.
Odakint találkoznak, és a kövér mondja:
– Te, figyelj, már nem tudom, hogy mi a titkod, de nagyon jól nézel ki!
A vékony mosolyogva válaszol:
– Hát, tudod, csak elmentem a piacra, és vettem valami szép zöldséget.
Erre a kövér barát megjegyzi:
– Azt hittem, te húsban érzed magad a legjobban!
A varázsló és a paraszt
Egy paraszt fölkeresi a faluban a híres varázslót.
Megkérdezi tőle:
– Jaj, varázsló úr, tudnál-e nekem segíteni abban, hogy a feleségem ne legyen mindig borongós?
A varázsló mondja:
– Persze, de kell egy aranygyűrű.
A paraszt elmegy, gyorsan beszerez egy gyűrűt, visszaadja a varázslónak, aki mondja:
– Most csak mondd ezt:
„Első férfi, aki bekopog, boldog ember!
”
A paraszt elmegy, és követi a varázsló tanácsát.
Másnap a felesége boldog, de a férfiak egyre inkább jönnek.
Ezután a paraszt nem tudta, mit tegyen, végül hazamegy, és így szól a varázslóhoz:
– Eddig egészen jó volt, de ez már sok!
A varázsló nevetve válaszol:
– Hát, mondtam neked, sose fogd be a szád!
Az öreg és a modern technika
Egy vidéki öregúr meglátogatja unokáját, aki nagyvárosban él.
Az unoka kérdi:
– Nagypapa, mi a véleményed a számítógépekről?
Az öregúr elgondolkodva válaszol:
– Hát, fiam, én még a gyümölcsfákra szoktam figyelni!
Unoka mondja:
– De nagypapa, a számítógép sokkal gyorsabb és egyszerűbb!
�-regúr nevetve kumptálja el a fejét:
– Na, jó, jó!
Csak azt mond meg nekem, ha megeszed a gyümölcsöt, akkor hová megy a számítógéped, és hogyan kapcsolsz össze egy almát!
A tücsök és a hangya
A nyár közepén a tücsök jókedvűen játszik a réten, míg a hangya szorgosan gyűjti a búzát és a magokat.
A tücsök kérdi:
– Miért dolgozol olyan keményen, drága barátom?
A hangya válaszolja:
– Hát, a tél közeleg, és szükségem lesz az ételre.
A tücsök mosolyogva mondja:
– De miért nem szórakozol inkább?
Nyáron, ha nem játszol, hamarosan unalmas lesz!
A hangya így válaszol:
– Majd repedt fát fogsz enni, ha eljön a tél, és nem lesz mit enni!
A tücsök nem törődött a figyelmeztetéssel, és tovább játszott.
Télen, amikor elérkezett a hideg, a tücsöknek nem volt semmije.
Végül rátalál a hangyákra, akiken a hatalmas kamrák tele voltak.
A hangya megkérdezi:
– Szóval, most mit ennél?
A tücsök szól:
– Az életben nem az a fontos, hogy játszunk, hanem az, hogy éljünk!
A hangya így válaszol:
– Hát jaj, most már nem játszunk, hanem enni fogsz tőlem!
