A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele.
Kéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák.
Kérdik a határőrök az elsőt:
– No, mi van a zsákban?
– Há kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
“Kukurikú!
!
!
”
– Jól van, mehetsz.
Hát te mit viszel?
– kérdik a másiktól.
– Há malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik:
“Uííí!
Uííí!
” – elengedik.
Guszti gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit.
Mire odaér, ki is találja.
Kérdik tőle:
– Mit viszel, Guszti?
– Há, porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
– Há de csirr, há de csörr.
