A néni kiment a piacra, és látja, hogy egy fiatalember a pultnál a legszebb zöldségeket árulja.
Odamegy hozzá, és kérdi:
– Fiam, miért ilyen szép a répa?
A fiú büszkén válaszolja:
– Mert naponta öntözöm, és a legjobbat adom neki!
A néni gondolkodik egy kicsit, aztán mondja:
– Tudja mit, fiam?
Talán mégiscsak kimegyek este a konyhába, és hívom a férjemet, hogy a magunkét nevelgesse, ha már a maga répájával ilyen ügyesen bánik!
A tanár bemegy a terembe, és látja, hogy az osztály fél napja a tintásüvegeknél ücsörög.
Megkérdezi tőlük:
mi a baj?
A gyerekek azt válaszolják:
– Tanár úr, elfogyott a tinta, és nem tudunk írni!
Ekkor a tanár elővesz egy üres tintásüveget, és azt mondja:
– Hát akkor rajzoljatok, ha már tintátok sincs!
A gyerekek megkönnyebbülnek, és azonnal elkezdenek rajzolni.
Pár perc múlva a tanár észreveszi, hogy az egyik gyerek nem rajzol.
Odamegy hozzá, és megkérdezi:
– Te miért nem rajzolsz?
A gyerek válaszol:
– Mert a tinta, ami van, nem elég világos!
A tanár csodálkozva kérdezi:
– Miért, milyen színű?
– Hát, szerintem zöld és kék… de lehet, hogy csak szürke… nem tudom, nem látszik!
Az öreg bácsi ül a padon a parkban, és a mellette ülő fiatal lány így szól hozzá:
– Bácsi, törődött valaki valaha önnel?
Az öreg bácsi mosolyogva feleli:
– Persze, sokan, de nem voltak valami kitartóak.
Mindig leléptek, amikor rádöbbentek, hogy öreg vagyok!
A lány érdeklődve kérdezi:
– És miért nem keresi meg őket?
A bácsi nevetve válaszol:
– Ugyan már, fiam, azt hittem, a lányoknak csak az a fontos, hogy a pasik jól nézzenek ki!
Én pedig már csak bámulni tudok!
Feri meg a felesége, Julika jön haza a vásárlásból.
Julika vele vollt, nézi a bolt árucikkjeit:
– Drágám, szerinted megérte ezt a sok zöldséget megvenni?
Feri mit sem törődve a kérdéssel, csak a zöldségeket nézi:
– Hogyne, sok vitamin van benne, és egészséges!
Julika gyanakodva:
– Szerinted olcsóbban lehetett volna venni?
Feri mondja:
– Nem tudom.
Talán, ha a zöldségek már nem terhelték volna magukat annyira.
Meg hát tudod, a gyerekeknek is kell a friss áru!
Julika felcsattan:
– Feri, inkább csak ne szólj semmit!
Két öregasszony a faluban találkozik egy kávézóban.
Az egyik így szól:
– Éva, hallottad, hogy Péter, meg az felesége külön költöztek?
Ági ránéz, és kérdően mondja:
– És miért?
– Azért, mert Péter azt mondta, hogy több szabad helyre van szüksége!
Ági bólint:
– Micsoda nagyszerű ötlet!
Én is megpróbálhatnám… csak nem tudom, kire hagynám a kutyámat!
A tanító néni a gyerekektől kérdezi:
– Ki tud mesélni valamit a családjáról?
Pista felemeli a kezét:
– Én!
Nekem van egy kistesóm, aki mindig sír.
A tanító néni megdicséri:
– Nagyon jó, Pista!
Még mit mesélhetnél?
Pista csendben lesz, s végül mondja:
– Semmit.
Amúgy is mindegy, mert úgyis csak letépem a felnőttek szavait!
Az öreg nagymama megy haza a városból, és találkozik a szomszédasszonnyal:
– Szervusz, Margit!
Milyen szép virágokat hozott a piacról!
Margit azt feleli:
– Köszönöm, de csak szegénységnek!
Nagymama érdeklődve faggatja:
– Hogyhogy szegénységnek?
Margit panaszkodik:
– Mert a férjem már nem veszi meg a drágábbakat!
Erre a nagymama:
– Hát, azt hiszem, a fiad örökölte tőled a gyengeségeket!
A kisfiú megkérdi az apját:
– Apa, igaz, hogy a nagyapám is nagyon öreg?
Az apa válaszol:
– Igen, kisfiam, több, mint száz éves!
A kisfiú elgondolkodik, majd mondja:
– Akkor mégiscsak megkérdezhetnénk tőle, miért keverte az almát a szilvával!
Az orvos a nővérrel együtt bemegy a kórházba, és megkérdezi a pácienst:
– Miért van ön itt?
A beteg így válaszol:
– Hát, ha mondanám is, nem hinné, hiszen egy öreg néni vagyok!
Az orvos elmosolyodik:
– Ugyan, a kor nem számít, csak az egészség!
A néni úgy felel:
– Nos, akkor inkább lássuk a pontos állapotot, ugye?
Két öreg bácsi találkozik a folyóparton.
Az egyik így szól:
– Te, Pista, emlékszel, hogy régen hányszor fogtunk halat?
Pista csak nevet:
– Hogyne, de most már inkább horgászni kéne elmenni, legalább pár szép emlékért!
Az első bácsi hozzátér:
– Már mondtam neked, hogy nem csak a horgászás számít, hanem a haladás is!
