A nyugdíjas bácsi ül a hídon és nézi a folyót.
Arra megy el egy rendőr, és megkérdezi:
– Bácsi, mit csinál itt?
– Csak nézem a vizet.
– De miért?
– Mert nyugdíjas vagyok, és már nem kell semmit csinálnom.
A rendőr elmosolyodik, és továbbmegy.
Pár óra múlva visszajön, és látja a bácsit, akinek most már a lába lóg a vízbe.
– Bácsi, mit csinál most?
– Csak fürdöm!
– De bácsi, nem veszélyes?
– Miből?
Nyugdíjas vagyok, nekem mindegy!
Az öreg szótlan
A falu öreg bírója sosem beszél sokat, de amikor beszél, az mindig nagyon bölcs.
Egy nap a falubeliek elhatározzák, hogy megkérdezik tőle a bölcsességét.
– Bíró úr, mi a véleménye a fiatalokról?
Az öreg csak nézett, majd azt mondta:
– Tudjátok, mindig úgy van, hogy a fiatalok gyorsan élnek, de nem tudják, hova vezetnek az útjaik.
Míg az öregek lassan és bölcsen lépkednek, de sokszor elfelejtik, honnan indultak.
Ekkor az egyik fiatal így válaszolt:
– De bíró úr, a fiatalok élnek!
A bíró elmosolyodott:
– Igen, de az öregek már tudják, mi az, amiből soha nem lehet élni.
A nyugdíjas találkozó
Az öreg nyugdíjasok találkozót tartanak, és mindenki mesél a régi szép időkről.
Az egyik bácsi azt mondja:
– Én például még emlékszem, hogy fiatalabb koromban mennyit dolgoztam!
Erre a másik bácsi:
– Hát, én meg azt, hogy ahányszor szabit kértem, mindig megbetegedtem!
Harmadik bácsi odaszól:
– Fiam, az jó, mert én sose kértem szabit, csak úgy mentem dolgozni, ahogy jött!
Erre az első bácsi:
– Igazad van, de én legalább már nyugdíjas vagyok, míg te még mindig dolgozol!
Mire a harmadik:
– Nézd, fiúk, inkább a munka, mint a nyugdíjas unalom!
A tanácsos
A faluban régi szokás volt, hogy ha valaki fontos döntést hozott, a többiek tanácsot kértek tőle.
A tanácsos öregúr, aki már régóta nyugdíjas, csak bólintott.
Egy fiatalember megkérdezi:
– Tanácsos úr, hogyan kell jól gazdálkodni?
Az öreg válaszol:
– Fiatal barátom, a legfontosabb, hogy tudd, milyen szántófölded van, és mennyit tudsz belőle kihozni.
A fiú bólint:
– De ha nem tudom, mivel tudom meg?
Az öreg vigyorog:
– Nos, évekig tévedni fogsz, míg végül megtudod, hogy egyszerűbb megkérdezni a szomszédot!
A régi barátok
Két öreg barát ül a kávézó teraszán, és régi szép emlékeket idéznek fel.
Az egyik így kezdi:
– Emlékszel, amikor fiatalok voltunk, és állandóan utaztunk?
A másik nevetve feleli:
– Ó, persze!
Minden hétvégén jártunk valahol, mindig csináltunk valami bolondosságot!
Erre az első barát:
– De ma már inkább csak a kertünket ápologatjuk.
A másik mosolyogva mondja:
– Igen, de ez is egy élmény!
A nyugdíjas napirend
Az öreg bácsi minden nap ugyanakkor kel fel, reggelizik, majd körülnéz a városban.
Egyik reggel arra az elhatározásra jut, hogy elmegy a közeli parkba sétálni.
Megtalálja a legjobb helyet a padon, leül, és csak nézi a világot.
Pár perc múlva jön egy idős hölgy, és leül mellé.
– Szép napunk van, igaz?
A bácsi bólint, mire a hölgy:
– Na de nem is beszélgetünk!
A bácsi elmosolyodik:
– Hát, tudod, a nyugdíjas napirend kemény ám:
ücsörögni és nézni a világot!
Az öreg motoros
Az öreg motoros úgy dönt, hogy visszatér a régi hobbijához, és elmegy motorozni.
Felül a gépre, és elindul.
Hamarosan egy fiatal srác mellett elhalad, és a srác megdöbbenve nézi.
Utána kiabál:
– �-reg bá, nem félsz?
Az öreg válaszol:
– Nem, főleg nem olyan szép időben!
A fiú rávágja:
– De hát mi van, ha balesetet szenvedsz?
Erre az öreg:
– Képzeld el, ha balesetet szenvedek, legalább lesz miről beszélgetni a nyugdíjas klubban!
Az önérzetes tanár
A nyugdíjas tanár a legjobban élvezte az életét, és nem bántam meg, hogy már visszavonult.
Mikor a gyerekek jöttek, kérdezték:
– Tanár úr, meddig tanít?
– Míg meg nem untok!
Egyik diák komolyan megkérdi:
– És mi van, ha eluntjuk magunkat?
– Akkor elmegyek, mert én sem ülök már itt!
A gyerekek úgy felfigyeltek, mint a nyúl a hirtelen durranásra, de az öreg bátorította őket:
– De ne aggódjatok, Isten őrizz!
A jövő héten jön az ünnep, nem lesz tanítás!
A nyugdíjas filmklub
A nyugdíjasok filmklubban összegyűlve megnéznek egy klasszikus filmet.
Közben az egyik bácsi megkérdezi a másikat:
– �-regem, az a főszereplő ki volt?
A másik bólintogatóan mondja:
– Á, régen láttam, de tudjátok, hogy mindenkinek van egy kedvenc hőse.
Pár mondattal később a bácsi felkiált:
– Na de ki az, akinek senki nem a hőse?
Mire a többiek rákérdeznek:
– Ki?
– Akinek már csak a nyugdíja maradt!
