Na, mégiscsak eljött a nyugdíjas éveim.
Az első hónapban kapom a nyugdíjat, kimegyek a boltba, megveszem a napi szükségleteimet, és mindenféle finomságot.
Hazamegyek, és azon gondolkodom, hogy ez tényleg kijön-e a nyugdíjamból.
Mert eddig sosem volt olyan, hogy csak egy bő hónapig kaphattam volna, de most már ez is elérkezett.
Hát, érzem, hogy most aztán igazán élvezhetjük, de azért nem ártana, ha nem kéne csak a boltban költenem a nyugdíjamat.
Nem sokára hazamegyek, és jön a szomszéd, kérdezi, mi a szép új dolog.
Mondom, hogy jövő hónapban érkezik, mert nyugdíjas lettem!
Erre ő:
“Tömi meg a házadat, nyugdíjasként nem is kell menned sehova!
Maradj itthon, kitehetnél egy táblát:
‘Szigorúan tilos belépni!
’ ”
Na, mondom, ez talán még érdekes is lenne, meglátom, mit hoz a következő hónap.
Ez meg úgyis csak egy vicc.
A rendőr meg a tolvaj
A rendőr megállít egy tolvajt az utcán.
Kérdezi tőle:
– Hová mész ilyen sietős léptekkel?
A tolvaj azt válaszolja:
– Hát rendőr úr, éppen a piacon voltam, és eladtam egy nyulat!
– De hát te nem adtál el nyulat, te tolvaj vagy!
– mondja a rendőr.
– Dehogy nem, ott áll a piacon a nyuszi, itt van az 1.000 forintom, jól látja, rendőr úr!
– Hát persze, hogy elloptál!
– mondja a rendőr.
– Aztán, miért nem árultál inkább egy kacsát, az többet ér?!
A pszichológus és a beteg
Bejön a beteg a pszichológushoz, és elkezdi sorolni a problémáit:
– Folyton a feleségem elhagyásán gondolkodom, nem tudom, mi tévő legyek.
– De hát miért gondolkodik ezen?
– kérdi a pszichológus.
– Mivel már régóta házasok vagyunk, már elég unalmas.
– De hátha az unalom nem is a házasságban van, hanem a fejedben?
– válaszol a pszichológus.
– Akkor mindenképpen el kell hagynom a fejemet!
– mondja a beteg.
Az asszony tévéműsora
Az asszony nézi a tévét, és a férjével beszélget:
– Képzeld, hogy ma azt mondta a műsorvezető, hogy van egy nyereményjáték!
Ha nem nyerünk, akkor biztos, hogy nem nyeremény volt.
– Hát persze – megy bele a férj, – de ha megnyerjük, ő biztosan nem fogja elkérni a pénzünket!
– Az asszony majdnem elsírja magát:
– Figyelj, ha nyerünk, én leszórom a műsorvezetőt!
A tanár és a diák
A tanár megkérdezi az egyik diákjától:
– Mi a felnőttkor legjobb tulajdonsága?
A fiú egészen elgondolkodik, végül azt mondja:
– Hát hittanórán már nem kell megkérdezni, hogy hányszor kell üdvözölni a tanárt.
– Nagyon jó válasz!
– mondja a tanár.
– De mégis, miért?
– Mert már felnőttként elég bárhol alsznom.
A főnök és az alkalmazott
A főnök behívja az alkalmazottját a szobájába:
– Nagyon úgy tűnik, hogy megint elkésel!
Mi a magyarázat erre?
Az alkalmazott mondja:
– Hát főnök, én ezért mindig próbálok vásárolni!
– Igen, de most már elegem van a kifogásokból!
– mondja a főnök.
Erre a fiú:
– Tudja, főnök, a boltba sose mehetek úgy, hogy véletlenül a feleségem ne költse el értem a fizetésemet!
A régi barátok
Két régi barát találkozik az utcán:
– Te, mi újság?
– kérdezi az egyik.
– Hát, már alig várom a nyugdíjat!
– feleli a másik.
– De hát nem mondtad, hogy dolgozol?
– Nem, dehogy!
Éppen azt várom, hogy mikor mondják ezt a főnökök!
– Vicces, nem?
– Igen, divatos dolog ez a nyugdíj!
A bérlet árus
A buszmegállóban egy pasas bérleteket árul.
Jön az utas, és azt kérdezi:
– Ki az, aki megállít a busznál?
– A bérletes bácsi mondja:
– Én állítom meg, ha nem visznek el a nyugdíjba.
– Csak ezért vesznek itt?
Harminc forintért?
A bácsi azt mondja:
– Ha akarsz, inkább a nyugdíjad ajánljon fel neked!
A macska és a kutya
Egy macska és egy kutya egymás mellett ülnek a parkban.
A macska így szól:
– Te jó, öreg kutya, mivel az emberek tiszta őrültek, az a legjobb, ha elhúzzuk a nyakunkat!
A kutya azt mondja:
– Na, így van!
Én már régóta a fán élvezem az életet, te meg laksz mindenféle fáradságos dologban.
A macska azt feleli:
– Miért?
Mert mi felnőttek már nem tudunk játszani!
A péknél
Bemegy egy ember a pékségbe, köszön, majd megkérdi a pékeket:
– Mennyibe kerül a puffancs?
A pék válasza:
– 200 forint.
– Hát annyiért nem veszek!
– mondja az ember, míg elmegy.
Pár nap múlva visszamegy, és megint ugyanazt a kérdést teszi fel.
– 200 forint – mondja a pék újra.
– A fene vigye el, hát ha már megígérted, hogy olcsóbb lesz?!
