A székely fiú késő este érkezik haza, és amikor óvatosan benyit a házba, földbe gyökerezik a lába.
Csupa vér minden, a húga pedig ott fekszik súlyos sérülésekkel.
Rémülten tovább megy a konyhába, ahol ugyanilyen állapotban találja az anyját.
Kétségbeesetten tovább rohan a szobába, ahol ott ül az apja egy hatalmas vágással van az arcán.
– Mi történt itt édesapám?!
– Hát fiam, bejött egy medve, és szétmarcangolta a húgodat meg az édesanyádat, nekem meg széthasította az arcomat.
– Te jó ég!
És nem fáj?
– Csak ha nevetek.
A sebészek elmennek egyet inni a műszak után, és arról beszélgetnek, milyen az ideális páciens
Azt mondja az első:
– Én a művészeket szeretem a legjobban.
Amikor műtét közben felvágom őket, szinte érzem a belőlük áradó sugárzást és fényt.
– A legjobbak a könyvelők.
– mondja a másik.
– Az összes belső részük rendezetten helyezkedik el, és még be is van számozva!
– Ugyan már!
– fanyalog a harmadik.
– A könyvtárosok az ideális betegek.
Minden belső szervük ABC sorrendben található.
Megszólal a negyedik:
– Én a mérnököket kedvelem a legjobban.
Ők akkor is megértőek, ha esetleg a műtét végén kimarad néhány alkatrész.
– Nem tudok ti semmit!
– szól közbe az ötödik sebész.
– Az ideális páciensek természetesen az politikusok!
Nincs szívük, sőt igazából csak két fontos szervük van:
a fejük és a hátsójuk.
Ráadásul képzeljétek, minden probléma nélkül felcserélhető a kettő!
