A székely bácsi kimegy az erdőbe favágni.
Egyszer csak látja, hogy egy hatalmas medve jön felé.
De nem ám úgy, hogy morog, támad vagy ilyesmi – csak lassan, komótosan közeledik.
A székely nézi, gondolkodik, majd felkap egy baltát, és teljes nyugalommal odaszól:
– Na, medve komám, te most vagy elmégy, vagy itt maradsz.
A medve csak megy tovább felé.
A székely megvakarja a fejét:
– Hát akkor… ha maradsz, úgy vesszük, hogy maradsz.
A medve már egész közel ér, mire a székely felemeli a baltát, és odacsap… de nem találja el.
A medve meg nekiugrik, birkóznak egy darabig, a székely valahogy fölülkerekedik, megkötözi, hazaviszi.
Másnap reggel lemegy a falu főterére, húzza maga után a megkötözött medvét.
Odamegy hozzá a bíró:
– Hát te meg honnan szerezted ezt a vadállatot?
– Az erdőbe jött utánam.
– És mit csinálsz vele?
– Tanítom.
– Mire?
– Emberi viselkedésre.
– És meg lehet tanítani egy medvét?
A székely végigméri a bírót, majd rámutat a medvére:
– Hát nézze meg, ő tegnap még vadállat volt.
Ma már többet hallgat, mint maga.
