Az idős bácsi bemegy a kórházba, ahol megvizsgálják a szívét.
Az orvos, miután elvégezte a szükséges vizsgálatokat, megkérdezi tőle:
– Sokat mozog?
– Hát persze, doktor úr!
Reggelente megyek a boltba, délután pedig jövök vissza.
Ez bőven elég.
– Mióta csinálja?
– Hááát… már több mint egy éve szoktam, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy elmegyek egy vizsgálatra.
Az orvos megrázza a fejét, és figyelmezteti:
– És miért nem csinál sportot is?
– Ugyan, doktor úr!
Túl öreg vagyok már én ahhoz.
Amikor fiatalabb voltam, akkor futballoztam, de mára rájöttem, hogy az nem nekem való.
Az orvos azt mondja:
– Jól van, de akkor is, minimum a gyaloglás lehetne, az jót tesz a szívének!
– Gyalogoljak?
Fiatalabb koromban is alig bírtam futni!
– Na de bácsi, ha egészségben szeretne élni, akkor bizonyoglalja be magát!
Az öreg bácsi bólint, aztán hirtelen rátér a lényegre:
– Doktor úr, tudja, hogy van egy ötletem?
– Mégis mi az, bácsikám?
– Hát egyszerű!
Minden reggel elindulok a boltba, és ha nem bírnék visszajönni, az azt jelenti, hogy mégsem vagyok annyira öreg!
De csak addig megyek el, amíg bírnom nem bírom!
A tanár megkérdezi a gyerekeket:
Ki tudna mondani egy példát a felnőttkor tüneteiről?
Pista néni jelentkezik:
– Hát, például, ha elkezdesz mindennap kávét inni, akkor már felnőtt vagy!
Mire a kicsi Zoli:
– Akkor én sosem leszek felnőtt, mert nem szeretem a kávét!
A tanár nevetve válaszol:
– No, Zoli, de a felnőttkor nem csak a kávéról szól!
Erre Zoli:
– Akkor biztos, hogy felnőtt lettem, hiszen nem szeretem a zöldségeket sem!
Az öreg házaspár a gyógyszertárban áll, mikor az öregasszony hangosan megkérdezi:
Miért van ilyen drága a gyógyszer?
A gyógyszerész válaszol:
– Azért, mert sokba kerül a gyártása!
Mire a bácsi:
– Akkor miért nem gyártanak sokat belőle?
A gyógyszerész:
– Hát, mert akkor nem lenne annyira értékes!
Erre a bácsi:
– Hát, ha udvariaskodni akarunk, csak szépítjük a szavakat, ugye?
A gyógyszerész bólint.
Az öreg nő:
– Azt hiszem, megértem, nem csak a gyógyszerésznek kell drága legyen!
Az öregúr sétál a parkban, és egyszer csak megáll egy fiatal pár mellett.
– Képzeljék, én 70 éves vagyok, és sosem voltam még szerelmes!
A fiú gúnyosan válaszol:
– Na és?
Kinek kellene ez a nevetséges dolog?
Mire az öregúr:
– Hát tudja, ha ma fiatal lennék, én inkább azt mondanám, hogy az ajtókat zárva tartom, és csak az ünnepeken engedném be a boldogságot!
A tanár kérdezi a gyerekeket:
Ki tudná elmondani, miként kell helyesen kiejteni a szót:
autószerelő?
A kis Gyuri feláll, jól megfontolja, majd bemondja:
– Hát, azt hiszem, autószereló!
A tanár ránéz, majd mondja:
– Na de ez nem jó, Gyuri!
Ezt így nem mondjuk!
– Oké, akkor hogy mondják?
– Úgy, hogy autószerelő!
Erre Gyuri:
– Na, így már nem is tűnik olyan nehéznek!
A bácsi a mindennapi sétáját teszi, amikor megakad a szeme egy gyönyörű virágágyáson.
A szomszéd megkérdezi tőle:
– Miért nem ültetett virágot a kertjébe, bácsikám?
– Mert a feleségem azt mondja, merre járok, úgysem tudom gondozni, míg ő nyaral!
A szomszéd felnevet:
– De bácsi, hát az ön nyaralása is lehet virágzó!
Mire a bácsi:
– No, nem vitatkozom vele, egy narancsfa nem virágzik, ha nem adnak neki vizet!
A nyugdíjasok klubjában egy bácsi arról mesél, hogy mennyire szeretne utazni.
– Szeretnék eljutni Párizsba, de a feleségem mindig azt mondja, hogy nem tudunk, mert drága!
Az egyik másik bácsi azt mondja:
– Hát te ne bánkódj, ő is elmondta ezt, mikor én egyszer a Balatonra akartam utazni!
– Igen, és mit tettél?
– Megkérdeztem a feleségem, mivel spórolhatnánk.
Erre reagálva a szomszédja:
– Nos, végül hol nyaraltál?
– Jól eltöltöttem két hetet a kert végében!
Az öregúr elmegy a temetőbe, és leül egy sírkövésre.
Sokat gondolkodik, mire egy másik öreg úr meglátja, és megkérdi:
– Miért ülsz itt, öregem?
– Hát, itt szoktam köszönni az elhunyt feleségemnek.
– Nahát, de hát az asszony már régóta elment!
– Tudom, de nem tudhatod, lehet, hogy hallja!
Mire a másik:
– Kezdesz elborulni, öreg!
– Őt is értenéd, ha most elmesélném, hogy minden reggel átjön a szomszédból, s megkérdezi, mikor főzök már valami finomat!
