Az öreg bácsi a parkban ül, és nézi a gyerekeket, akik a játszótéren játszanak.
Egyszer csak elmegy mellette egy fiatalember, és megkérdezi tőle:
– Hát magának miért nem játszik a gyerekekkel?
Az öreg bácsi egykedvűen válaszol:
– Mert már öreg vagyok!
A fiatalember válaszol:
– Na, de az élet pedig attól még nem áll meg!
Az öreg bácsi nevetve mondja:
– Persze, de ha én egyszer elkezdek játszani, akkor szépen megszaporodnak a gyerekek, és senki nem akarja majd az öreget bántani, hogy “megint itt van!
”
Feri egy este hazamegy a kocsmából, és megkérdezi az asszonyt:
– Hány sör volt?
– Hát, pont annyit ittál, amennyit akartál – mondta a felesége.
Feri gondolkodik, és zavarodottan válaszol:
– De hát nem én akartam!
A felesége csak mosolyog, így Feri megpróbálja helyre tenni a dolgot.
Másnap reggel, mielőtt elindulna hazulról, előveszi a kocsma számláját.
Nézi a számokat, és elgondolkodik.
Rájön, hogy valószínűleg annyira ittas volt, hogy nem számolt.
Visszakérdez:
– Te ki volt az a bölcs, aki azt mondta, hogy ‘csak annyit igyál, amennyit akarsz’?
– Az anyósom volt.
– Hát, látod, neki sincs mindig igaza!
Két barát beszélget a kávézóban:
– Képzeld, tegnap hol voltam!
– Hol?
– A börtönben!
– Miért, mit csináltál?
– Látogattam egy régi ismerősömet.
– Aha, és mit mondott?
– Hogy hiányoznak neki a régi szép idők…
– Mikor szöktél meg?
– Hát, te is tudod, hogy csak öt percre… de most már nem akarom.
– Miért?
– Mert a barátok között megtanultam, hogy a szabadban is lehet kicsit rab lenni.
A feleség megkérdezi a férjét:
– Milyen volt ma a munka?
– Ugyanaz, mint mindig.
– És mit csináltál?
– Vártam a főnököt.
– És ő?
– Hát ő is rám várt.
– Tehát egymásra vártunk, mint a vonatok.
– De mi itt nem kapunk bérletet…
– Nem, de így is jól érezzük magunkat!
– Igen, csak néha már késésben vagyunk!
Két öreg bácsi ül a padon, és beszélgetnek:
– Te, Ferikém, mióta vagy már itt?
– Hát, azt hiszem, nyolc éve.
– Nyolc éve már, és mit csinálsz itt?
– Kérem szépen, nézek ki a fejemből.
– De hát minek?
– Mert nem tudom, hogy miért velem foglalkoznak.
De igazából nem is akarom tudni.
Inkább élvezem a napsütést!
– Az jó, de nem lehet örökké nézni, igaz?
– Na jó, most megyek haza vacsorázni, mert az étel az étel, a nap meg bármikor feltűnik!
A tanár kérdezi a diákokat:
– Ki tudja, mi a boldogság?
Jani felemeli a kezét:
– A boldogság az, amikor sokáig alszol, és azután felébredsz.
A tanár nevet:
– Azt még nem hallottam, de jó válasz!
A következő órán a tanár megint megkérdezi:
– Ki tudja, mi a hűség?
Peti jelentkezik:
– A hűség az, amikor a kutyád nem hagy el, amikor elalszol!
A tanár tapssal jutalmazza, és Peti mosolyog.
Másnap a kutyája elment.
Erre az osztályban az összes diák felnevet!
– Hát így kell nézni a hűség fogalmát!
Mindenki hű, még ha el is mennek néha!
A nagymama és a kisunoka a kertben ültettek virágokat.
A nagymama kérdezi:
– Melyik a kedvenc virágod, kisfiam?
– A rózsa!
– Miért?
– Mert szép, és jó illata van.
– De a tövisek nem bántanak?
– Dehogyis!
Hát minden rózsa szép, de ha a tüskén megvágom a kezem, csak kicsit csíp!
A pék vitte a kenyeret a boltba, és a bolt előtt találkozott a szomszédjával.
Kérdi a szomszéd:
– Te miért nem veszel kenyeret?
– Mert van itthon!
– De egyszer majd elfogy!
– Így van – mosolyog a pék – feltámasztom a sütőt!
A szomszéd csak néz, és megjegyzi:
– Ne mondd, hogy minden nap sütöd a kenyeret!
– Holnapra is úgyse marad…
A vénember meg az öregasszony kiment a vásárba.
Megálltak egy árusnál, ahol a nagymamának kínáltak cseresznyét.
Az öregasszony hirtelen megszólalt:
– Te, Jóska, ne nézzél oda, mert megint elcsábulsz!
– Ne nézzek oda jól, hogy mit?!
– Csak annyit mondok, ami már elmúlt, azt hagyjuk, de azt a sok cseresznyét, ami most ott van, csak úgy megettük volna!
A szőke nő bemegy a boltba, és megkérdezi az eladót:
– Kérem, hol találom a cipőket?
– Továbbra is egy sorban vannak, és futnak!
– Hát ha futnak, még mindig nem látom!
– Akkor elmondhatod, hogy egy szőke nem világít a sötétben, de láthatatlan csoportot alkottunk!
