Az öreg bácsi elmegy a rendelőbe, mert fáj a lába.
Az orvos megvizsgálja, majd mondja neki:
– Tudja, a kor előrehaladtával bizony előfordul, hogy az ízületek elkezdenek kopni.
Ezeket bizony kezelni kell.
Az öreg bácsi rámosolyog:
– Hát, doktor úr, ha engem a korom miatt így meg akarnak koplaltatni, inkább maradok meg fiatalnak!
Meghal a feleség
Meghal a feleség, a férj pedig nagyon szomorú.
Elmegy a temetőbe, ott ül a sírnál és beszélget a feleségével.
Egyszer csak egy régi ismerőse odamegy hozzá, és megkérdezi:
– Milyen szomorú vagy, miért ülsz itt?
A férj így felel:
– A feleségem meghalt.
Az ismerős megdöbben:
– Ó, nagyon sajnálom!
Hány éves volt?
– Hatvankettő.
– És mit mondott a halála előtt?
– Azt mondta, hogy ha elmegy, ne sírjak, mert akkor egy szellem lesz belőle.
A férj nagyon komolyan néz rá, és azt mondja:
– Igen, és most itt ülök, és gondolkodom, hogy mit mondjak a temetőből…
A főzőverseny
A faluban főzőversenyt hirdetnek.
Az öreg bácsi reggel elkészíti a legjobb gulyását.
A zsűrinek viszont nincsenek elvárásai, csak a legfinomabb ízeket keresik.
Mikor egy idősebb hölgy jön a gulyással, és megkóstolja, azt mondja:
– Nagyon finom, de mi a titka?
Az öreg bácsi elmosolyodik, és így felel:
– A főzés titka az, hogy szeretettel készíted!
A hölgy bólogat, majd leül a falu férfijai közé, és kérdezi őket:
– Ti hogy főztök?
A férfiak válasza egybehangzó:
– Hát, főzünk, ahogy tudunk, de nekünk más titkunk is van!
Erre az öreg bácsi nevetve mondja:
– Igen, hogy a feleségünk ne lássa a sütőnél!
A színházban
A nagymama és az unokája elmennek a színházba, mert a nagymama mindig is szerette a szép előadásokat.
Ülnek a nézőtéren, és egyszer csak az unoka megkérdezi:
– Nagyi, miért nem tapsolunk?
A nagymama így válaszol:
– Mert ez nem a mi előadásunk, kisfiam!
Az unoka egy pillanatig gondolkodik, majd megint kérdez:
– De nagyi, ha mégis tapsolnánk, azok a régi színészek is csinálnák, amiket mi!
A nagymama elmosolyodik:
– Igazad van, ők is felejtettek el!
Az új szomszéd
A család új szomszédot kap, és az öreg bácsi kíváncsi, ezért bemegy a szomszédba.
Megkérdezi a férfit:
– Miért költöztél ide, Kálmán?
Kálmán így felel:
– Mert hallottam, hogy itt jó a levegő és csendes a környék.
Az öreg bácsi bólint, majd megkérdezi:
– És mit csinálsz itthon?
Kálmán nevetve mondja:
– Csendet teremtünk, nagybátyám!
Erre az öreg bácsi elmosolyodik:
– Akkor jó helyre költöztél, mert nálunk minden nap cirkusz van!
Az orvos és a beteg
Besétál a beteg az orvoshoz, és így panaszkodik:
– Doktor úr, azt hiszem, lebetegedtem!
Az orvos átnézi a leleteit, majd válaszol:
– Ugyan már, nem tűnik betegnek.
De mitől gondolja ezt?
A beteg megőrülten néz:
– Az unokáim ültek itt és mondták, hogy a többi gyerek nagyon szépen játszik, míg én csak ülök, mint egy öreg kő!
Az orvos mosolyog:
– Csak üljön, uram, az öregkori szórakozás még jöhet!
A vizsgán
A tanár a vizsga során megkérdezi a diákot:
– Na, Pista, mondd, mit tudsz a történelemről?
Pista zavarban van, de így felel:
– Hát… sokat tudok, például azt, hogy a történelem az elmúlt időszakok összessége!
A tanár elmosolyodik:
– Nagyon jó!
Akkor most mesélj a világ legszörnyűbb háborújáról!
Pista viszont megint zavarban van, de végül bevallja:
– De tanár úr, én még nem élek háborúkat!
A tanár nevetve válaszol:
– Nem baj, kisfiam, úgyis éppen a nyugdíjas évek jönnek!
Az öreg halász
Az öreg halász kifogta a legnagyobb halat, amit valaha látott.
Elhatározta, hogy megmutatja a falunak.
Amikor odaér, mindenki csodálkozik, hogy mekkora a hal.
A halász büszkén mondja:
– Hát, de tudjátok mit?
Még mi mindent fogtam az életben, ez csak a felszín!
Az emberek nevetnek, és mondják:
– Hát, öregem, igaz, hogy nagy halat fogtál, de miért nem ajándékozod inkább el?
Erre a halász azt feleli:
– Az ajándékozás nem a hal nagyságától, hanem a szív nagyságától függ!
A csodás gyógyszer
A faluban az öreg Jóska bácsi megpróbál megoldani minden betegséget egy csodás gyógyszerrel.
Megkérdi a szomszédját:
– Te, László, hallottál az új csodaszerről, ami mindent gyógyít?
László érdeklődve válaszol:
– Én még nem!
Mi a neve?
Jóska nevetve mondja:
– Nincs neve, de olyan észrevétlenül hat, hogy nem is tudod, hogy javulás van!
László elgondolkodik, és kérdi:
– És ha azt mondom, hogy nem érzem a hatását?
Jóska ravaszul mosolyog:
– Az a legjobb, ha már nem kell!
A kávézóban
A nagymama leül a kávézó teraszán, és mikor a pincér odajön, kér egy forró kávét.
A pincér bólogat, majd elmegy, de alig szállingózik egy kis idő, amikor visszatér, kezében a kávéval.
– Tessék, itt a kávé!
– mondja.
A nagymama megköszönte, majd miután megitta a kávét, észreveszi, hogy nagyon hideg.
Megfordul a pincér, és ezt mondja neki:
– A kávé természetesen épp annyira forró, amennyit az időjárás megenged!
Erre a nagymama elmosolyodik:
– Hát, akkor nem is az én kávém, hanem az időjárás dönti el a hőmérsékletet!
