Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban.
Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették, mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, szőke, fiatal háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb élményében részesítette.
Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített.
Miközben a postás evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy ezres lapul.
– Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni – mondta – de szeretném megkérdezni, a pénzt miért kapom?
– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod – válaszolt a lány – és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta:
“b*szd+, adj neki egy ezrest!
”
– De a reggeli már az én ötletem volt…
