Az ügyvéd elvállal egy
gyilkossági ügyet.
Minden jel arra utal, hogy a
védence a gyilkos, de mivel az
áldozat holtteste nincs meg,
így a vád a tettet nem tudja
egyértelműen bizonyítani.
Az ügyvéd egy látványos
trükköt talál ki, hogy az
esküdteket meggyőzze ügyfele
ártatlanságáról.
– Tisztelt Esküdtszék!
Most
bebizonyítom önöknek, hogy a
védencem ártatlan…
Az úgynevezett áldozat mindjárt
belép azon az ajtón,
és minden tisztázódik!
Valamennyi esküdt szeme a
tárgyalóterem ajtajára szegeződik,
telik az idő, de semmi sem történik.
Egy idő után a védőügyvéd megszólal:
– Tisztelt Bíróság, azt gondolom,
a lényeget bizonyítottam!
Mivel
önök mind az ajtót nézték, és azt
várták, hogy belépjen
rajta az, akit állítólag védencem
meggyilkolt, azt igazolja, hogy
a lelkük mélyén önök is tudják:
a bűntény meg sem történt!
Az esküdtek igencsak zavarodottan
vonulnak vissza tanácskozni, de amikor
visszatérnek, egyhangúlag bűnösnek mondják
ki a vádlottat.
Az ügyvéd nem érti.
Zavarodottan kérdezi:
– De hát mindannyian
odanéztek az ajtóra, nem?
Erre az esküdtek vezetője:
– Igen, mi mindannyian odanéztünk…
A védence viszont nem!
