“Délután 3 óra körül.
Molyolok a számítógépem előtt.
Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam:
– ……….Kft.,Gipsz Jakab, Jó napot kívánok!
A túloldalon egy – hangjából ítélve – komoly, érett férfi hang:
– Jó napot kívánok, és XY vagyok a ……….
Kft ügyvezetője.
Ma reggel küldtünk �-nöknek egy árajánlat kérést.
Érdeklődnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött a visszaigazolás.
– Uram, mindjárt megnézem!
– és lekérdezem a postafiókomat.
Az említett üzenet nem jött meg.
Ezt közlöm a túloldallal is.
– Akkor elküldenénk még egyszer, és kérném, hogy mielőbb válaszoljon rá, mert sürgős lenne a munka.
– elbúcsúzás mindkét oldalról.
Eltelik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi.
Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi.
Telefon csöng, ugyanaz az illető.
Megállapítjuk, hogy a levél még mindig nem jött meg.
Majd hallom a telefonban.
– De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el.- majd a telefontól eltávolodva kiabál:
– Marika!
Húzza már ki egy pillanatra annak a kurva ROUTER-nek a tápját!
Halkan hallom Marikát:
– Melyik az főnök?
– Az a kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
Az van ráírva, hogy:
R-O-U-T-E-R.
– Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?
– NEEEEM!
!
!
AZ A SZERVER!
!
!
Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!
– Na de főnök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?
– Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön
rendszer.
Reggel óta kb.
40-50 E-mailunk nem ment el.
– Főnök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?
– NEEEEM!
!
!
!
!
AZ A RIASZTÓÓÓ!
!
!
!
HOZZÁ NE NYÚLJON!
!
!
!
Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
– Ja, főnök!
Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam.
Ott van a szárítórácson.
Egy csendes, lakonikusan beletörődő, hang a túloldalról:
– Jézusom… “
