Dolgozatírás napja van.
A tanárnő aznap különösen csinos.
Egy feszülős ruhát vett fel, magas sarkút vett, gondosan kifestette magát.
A diákok persze nyűgösek a matek miatt, de ahogy belép a tanárnő, hirtelen senki sem panaszkodik többé — inkább mindenki egyenes háttal, tátott szájjal ül.
Ahogy kiosztja a lapokat, az egyik fiú oldalra hajol, és halkan odasúgja a padtársának:– Megláttam a tanárnő combját!
A tanárnő szeme villan — meg sem próbál úgy tenni, mintha nem hallotta volna.– Szemtelen kölyök!
Menj haza, és három napig ne is lássalak az iskolában!
A gyerek szótlanul összeszedi a cuccát és elviharzik.
Két perc múlva egy másik srác is megszólal, alig hallhatóan:– Én megláttam a tanárnő fenekét!
A tanárnő most már dühösen csap az asztalra:– Szégyelld magad!
Egy hétig nem jössz iskolába!
Erre Móricka, aki eddig látványosan tördelte a ceruzáját, lassan feláll, komoly arccal összepakolja a táskáját, és elindul kifelé az ajtó felé.
A tanárnő értetlenül néz utána:– Móricka, te meg hova mész?!
Móricka megáll az ajtóban, visszanéz, és halkan, de büszkén odaszól:– Tanárnő, én olyat láttam, hogy az idén már nem jövök iskolába!
